A legrosszabb ok amiért a segítségetekre szorulok az az, hogy a BARÁTOM NEM ÉRZEM ÚGY, HOGY FÉRFI lenne, DE ő elvárja, hogy én tökéletes Nő legyek, mitévő legyek? 18L

Először is: az h te olyan vagy amilyen, ő meg megint más az nem azon múlik, hogy kinél volt jelen mindkét szülő! Ezt úgy írtad mintha egyértelnű lenne! Minket anyukám nevelt fel, nem vagyok lelkileg meg sehogysem szegényebb, úgyhogy ezt kár volt beleírni!

Másodszor: Fogadd el, hogy nem olyan a pasas amilyet te szeretnél magadnak (egyértelműek az elvárásaid)

Harmadszor: Hagyd a srácot, felejtsd el és ne akarj senkit megváltoztatni. Minek akarnád, hogy aztán a képébe vágd hogy neked köszönheti azt amivé lett?

Az egy szép dolog, hogy egy társat és érett gondolkodású párt szeretnél. De a 18 éves kor nem erről szól a többségnek. Mindenki ilyenkor még azt hiszi megváltoztathatja a többi embert a hosszú gyengédebb, erőszakosabb "neveléssel" pedig nem. Mivel a párkapcsolat nem arról szól hogy na te most ez meg ez a hibád s hogy ne légy mafla megtanítlak rá hogy egyedül is menjen.... Elvannak így is egymás mellett emberek de lassan majd rájössz nem társadért harcoltál, hanem örökbe fogadtál egy felnőtt korú gyereket s utálni fogod őt, hogy ezt érzed.

30 felett is vannak anyuci fiacskái meg mesügék. De 18 évesen még nem azért mert hű de gyerekek lennétek hanem azért mert még nem volt lehetőségetek megtapasztalni, hogy 1, ki is vagy te s milyen ember, 2,mire vágysz s milyen illik hozzád igazán (kettő nem mindig ugyanaz) 2, hogy találd meg s tartsd is meg.( Ebbe meg 50 évesen is beletörik az emberek bicskája nemhogy ilyen korban.)

Hagyd a fenébe, nem kell megváltoztatni mert kapsz olyant aki neked valóbb készen. Nem kell egymást bántani hanem normálisan lezárni.

Remélem értesz ennyit angolul, de a leírt szituációról nekem tökre ez jutott eszembe:

[link]

Oka van annak, hogy így szeretted meg, ahogy, és oka van annak is, hogy most már nem felel meg. Kinőttétek egymást, másra vágysz, mint amit ő nyújtani tud. 18 évesen még kár foggal-körömmel ragaszkodni egy olyan kapcsolathoz, ami ennyire nyögvenyelősen megy, még milliószor fogja mindkettőtök meggondolni magát, hogy úgy általában az életben mit akartok. Ennek megoldása nem az, hogy te nagy nehezen "megérteted vele", hogy milyen egy "igazi férfi", amire vágysz, hanem hagyod, hogy ő a maga ütemében, a maga mércéi és a maga normái szerint felnőjön és kialakítsa a saját személyiségét, amihez jelen esetben az kell, hogy most szépen szakítatok és mindketten élitek tovább a magatok életét (vagy egyedül, önismerettel foglalkozva- nagyonis szükség van rá, hidd el nekem-, vagy más, pillanatnyilag jobban hozzátok illő párral).

Tanulj meg írni!

Tudod,baromira elege lett a pasidnak belőled,amit nem csodálok.

Ő a saját ütemében szeretne felnőni,majd lesz ingje,ha Ő akarja,lesz öltönye,ha Ő akarja... Ő és nem TE!

Minden sz @ rt ráerőltettél.

Neked ez hogy esne? Âllandóan a füledet rágná valaki,hogy :“de ezt csináld,ez így nem jô,ez úgy nem lesz jó,vegyél már kosztümöt...“

Én kb. 2 napig tűrném.

De azt is írd már le,hogy miben várja,hogy te tökéletes legyél,mert ilyet nem olvastunk.

A 17 éves lánnyal,aki idejött “kreténezni“,akár privizhetnél is,nagyon fel van nőve ő is.

Kérdező,ezért aztán nem kell privátözönt írnod,melyben a tudtomra adtad,hogy “te higénikus vagy, te törődsz magaddal, te figyelmes beszélgetőpartner vagy,te mindenben mellette állsz.“

Te,te te,te.... és megint te...

Ha ennyire nem érzed magadhoz illőnek,hagyd el,csak könyörgöm,ne ajnározd már magadat,mert a nagy privátaradat semmi másról nem szólt.

Ja,meg egy kérdés: elvárnám-e a partneremtől,hogy elegáns helyekre ingbe meg öltönyben jelenjen meg.

El,igen. Csak eleve össze sem jönnék olyannal,akinek erre nincs igénye és ilyen dolgokra nem gondol...

Te megtetted és folyton változtatni akartad,tessék,itt van...