Létezik olyan, hogy valaki attól jobb emberré válik, hogy szeret valakit, aki nem is lehet az övé?

A bátyám meglehetősen érdekes ember, nagyon sok rossz tulajdonsága van, flegmaság, önzőség, bunkóság stb. el lettünk kényeztetve, aztán főleg nála így a bulik, a linkeskedés került előtérbe, én lány vagyok, én jobban vissza tudtam fogni magam, meg őt is próbáltam. Most egy éve kb. megismert egy lányt, aki eléggé megtetszett neki, majd lassan bele is esett, nem vallja be, hogy szerelmes belé, de rengeteget beszél róla és elég pozitívan festi le, tehát nem kérdés. A lány nem viszonozza az érzéseit, de ő ennek ellenére még mindig csak rá tud gondolni, vannak más lányok, akik összejöttek volna vele, de mindet elküldte, én hiába próbáltam meggyőzni ,hogy mást kéne keresnie, nem érdekli őt senki más. A legérdekesebb azonban az, hogy én még sosem láttam őt ilyennek, sosem volt még szerelmes, és előnyére változott meg, rendesebb, kedvesebb, érettebb lett, a családtagokkal is sokkal jobb fej, segítőkész lett, pedig régen szinte semmit nem csinált meg, alig ismerek rá. Létezik ilyen, hogy csupán attól az érzéstől, hogy szeret valakit, ennyire jó irányba változzon meg, még ha ez nem is kölcsönös?