Hogyan tudnám ezt a kapcsolatot megtartani egy jól működő és tartós kapcsolatnak?

A barátommal több mint egy éve ismerkedtünk meg. 18 évesek vagyunk. Gyakran hallom azt, hogy ebben a korban még nem lehet tartós kapcsolatra vágyni, hiszen még nagyon fiatalom vagyunk és nagy általában az ilyen korán kialakult párkapcsolatokból nem lesz házasság, vagy ha igen, akkor az is rosszul végződik? Ez tényleg így van? Nagyon szeretjük egymást, szerelmesek vagyunk, legalábbis én nagyon. Távkapcsolatban élünk, heti egy alkalommal töltünk minőségi időt együtt a 100 km miatt... Mindketten sokat tanulunk és a barátaink és családjaink is fontosak nekünk. Néha úgy érzem, hogy nekem ez nagyon kevés. Hiányzik a mindennapi közelség. Viszont múltkor arról beszélgettünk, hogy ha hosszútávon tervezünk és mindketten komolyan vesszük ezt a kapcsolatot, akkor ez így tökéletes és nem unjuk meg egymást. Hiszen talán az ilyen fiatalkori kapcsolatok rombolója az a túl sok együttlét, amitől a párok megunják egymást. A kérdésem lényege igazából az, hogy amit most leírtam, az a barátom gondolata... Egyetértek vele. De mégis bennem van az az érzés, hogy hiányzik hogy gyakrabban beszéljünk, legszivesebben minden percét akarnám tudni. De meg kell várnom az esti telefonálást, amit persze minden nap folytatunk, és akkor nagyon boldog vagyok, mert jól tudunk beszélgetni és sokat nevetünk. Jó ez így, ahogy működik a kapcsolatunk?