Lányok! Mennyire kötődtök ahhoz a férfihoz, aki elvette a szüzességeteket?

Kötődni nem kifejezetten kötődök, kaptam abban a kapcsolatban hideget meleget, de tíz év után újra jóban lettünk, és már megszépültek az emlékek:)

27N

Nagyjából el is felejtettem. Néha eszembe jut, hogy létezik. Aranyos srác volt, kár, hogy nem maradtunk meg haveroknak. Nem bánom különösebben, de rohadt felesleges volt kapcsolatban lenni vele. Ha néha összefutunk, akkor váltunk pár szót, mint valami kedves ismerőssel, de semmi több, abszolút nem kötődök hozzá.

Másfél évig voltunk együtt, 18 voltam.

22L

Sem arra, aki elvette a szüzességem, sem az első nagyobb szerelemre (bocsi, a kettő nem esett egybe, bár nem a kifejtésben leírt okokból) nem gondolok másképp, mint bármelyik exemre, aki utánuk jött bármelyik téren. Egyikükhöz sem kötődök a legkisebb mértékig sem, bár nyilván ezt az állapotot megelőzte pár évnyi szomorkodás. Emlékszem rájuk, a múlt homályából már inkább nosztalgikus, kellemes fénnyel bevonva, a kellemetlenebb részek nem igazán maradtak meg, szóval nem esik rosszul visszaemlékezni rájuk. De ez igaz akármelyik exemre, leszámítva a hűtlen hazugokat. Nincs különbség csak azért, mert az első volt, azóta volt millió jelentősebb és emlékezetesebb szexuális élményem (párkapcsolaton belül, leginkább), párkapcsolati emlékem. Nem ragadtam le a 17 éves kori múltamban, a rossz döntésekből tanultam, a jókat megjegyeztem magamban, és továbbléptem, ennyi.

Sajnálom, ha nem olyan választ adtam, amire esetleg számítottál.

A mi viszonyunk nem hasonlít egyik általad leírt végletre sem, mert inkább baráti volt. Nem tartott túl sokáig sem, pár hónap volt az egész, valamiért mégis maximálisan megbíztam benne és nem is bántam meg.

Nem volt egy akárhonnan szalajtott valaki, de nem is egy viharos, fájó érzelmekkel is tele nagy szerelem. Akkor pont arra volt szükségem, amit ő tudott adni és úgy gondolok rá, mint egy nagyon kellemes emlékre.