Mit csináljak? (kérdésem túl rövid a válaszom nagyon hosszú)

Jövőhónapban leszünk másfél éve együtt,már mindeketten nagykarúak vagyunk és teljesen vele tudom elképzelni a jövőm.Amíg nem ismertem gyermeket sem akartam volna,de annyira jó kedves ember és szereti őket hogy miatta meggondoltam magam(de ez még messze van) Szóval állandóan nálunk alszik,de a napjai szinte abból állnak hogy hazajön gépezik/telefonozik néha kérek puszit és kb ennyi vagyok.Az együtt alvás is mióta külön takaróval megy szinte érintés nélküli(nem akartam külön takarót de muszáj volt mivel állandóan megfosztott a közös takarótól).Ezenkívül 1 hónapban max egyszer kerülünk intim viszonyban,ami (nem tudom ki hogy van vele) de nekem kicsit kevés.A közös programokat és meglepetéseket is csak én tervezek, nem is emlékszem mikor lepett meg utoljára.Azt a tanácsot kaptam hogy sokat vagyunk együtt és külön is tervezgessünk programokat,de ha így teszek megsértősik és persze én imádok vele lenni ha tehetné egész nap vele lennék.Tudom mindezt meg kellene beszélni,de egy bocsánat és szeretlek után ha azt mondom azért annyi nem elég megsértődik.Most pedig jöhetnek az én hibáim: belátom eleinte rosszul kezeltem ezeket a dolgokat és csakis hisztivel nem pedig normális megbeszéléssel akartam megoldani és ezenkívül a saját családomnak is elég nehéz személyiség vagyok kihívás elviselni és a barátom szerint más nem is lenne rá képes.Próbálok a kedvébe járni,de még mit tehetnék? A minap hatalmas pofára esésem volt egy hisztim miatt szinte majdnem elhagyott és sírva mentem utána.

Ami még talán kicsit elkeserít hogy nagyon bizalmatlan velem,de nem tudom hogy miért.A barátait még sohasem láttam ha véletlenül is mögéállok chatelés közben egyből üreslapra vált.DE én sem vagyok angyal ezt hangsúlyozni kell,biztos több hibám is van amit én másképp látok.