Az egész az én hibám? Nekem kellett volna felnőttesen gondolkozni? N

Hát,szerintem nagyon éretten viselkedsz, ilyen döntést meghozni, így gondolkozni, miközben az ember szerelmes, borzasztó nehéz.

Az a baj, hogy ebben csak ti dönthettek, vannak siker sztorik is (Pl.: Keleti Andreáék, akik között 10 év van a nő javára, és hosszú évek óta boldogságban élnek, ha lehet nekik hinni), de ahhoz szerintem mindkét félnek nagyon érettnek kell lennie.

Én is ismerek párt, akik között ennyi a korkülönbség a nő javára. Igaz ő a harmincas évei végén volt, amikor megismerte a férfit. Most éppen babát szeretnének.

Viszont én is voltam ilyen helyzetben. Olyanban, amikor tudtam, hogy vége lesz, pedig nem akartam. A mai napig fáj rá és a történetekre gondolnom. Még most is sajnálom őt is és magamat is. De le kellett zárnom. Nálunk is én mondtam ki a végét. Persze tiltakozott, ami nehezítette a dolgot. De a legnehezebb része csak akkor kezdődött, amikor már belefáradt és többé nem keresett... Na az igazi szenvedés. Az idő tényleg segít, de mindent nem tüntet el nyomtalanul.

Sok kitartást, bár lehet, hogy a ti esetetek megérne egy próbát. Nálunk nem a korkülönbséggel volt a baj...SAJNOS!

Első vagyok, eszembe jutott még valami. A volt barátom egy 8 évvel idősebb nővel jött össze, és most született a második gyerek. rém boldogok és nagyon szépek együtt.

Bár a fiú ott olyan 25 a nő meg 33 éves lehetett, amikor összejöttek

A férjem 20 volt, mikor megismertem. Jártunk, ismerkedtünk, összeköltöztünk. 22, mikor összeházasodtunk és 23 mikor az első gyerek született.

Kiváló apa és férj. Sose éreztem túl fiatalnak. Egyidősek vagyunk.

Bárkivel ismerkedsz: jártok, ismerkedtek, összeköltöztök. Aztán egy-két év, mire jöhet a gyerek.

Ez alatt az idő alatt ő is megérhet a feladatra. Te pedig még mindig elég fiatal vagy, hogy szülj.

Ha nem jön össze, legfeljebb egy évet pazaroltál rá. És...?

De ha elűzöd, sose fogod tudni, mi lett volna, ha...

Erre is rámehet egy éved, mire kihevered.

Fordítva nem gond.

Legyél kicsit lazább. Most fordítva van.

Ne a barátaid döntsék már el helyetted, hogy kivel leszel! Elvégre nem 14 vagy. :P

En azt tudom csak mondani,hogy a kor ne legyen akadaly! Ha szerelmesek vagytok,es tenyleg szeretitek egymast ,akkor ez a par ev korkulonbseg ne szakitson szet titeket. Irtad,hogy lassan gyereket szeretnel stb.,de gondolom nem jovo heten. Szerintem,ha megprobaljatok es tenyleg 2-3 evig egyuttlesztek,akkor megbizonyosodtok rola,hogy tenyleg "egymasnak lettetek teremtve". Es akkor a srac is mar huszonpar eves lesz es neki is belefer a gyerekvallalas.

Mondom ezt ugy,hogy talan az egyetlen igazan szerelmes kapcsolatomnak hasonlo okokbol lett vege,amit azota banunk mindketten.....

Legyen bármi is a vége, felelősséget tologatni másra-magadra semmi értelme! Egy dologért felelsz, a saját érzéseidért, minden más csak történés, aminek nincs felelőse! :)

És gondolom te boldog szeretnél lenni. Tegyél úgy a szükségleteidnek megfelelően, hogy boldog lehess! :)

Tényleg 7 éven vacakolsz?

Mi az, hogy rá más dolgok várnak?

Azt akarod mondani, hogy te felnőtt ő meg gyerek?

Szerintem: Gondold át, és írd össze időrendi sorendben, hogy milyen terveid vannak/lennének egy veled egykorú/hozzád való/idősebb pasival! Gondolok, munka, pénz, lakás, autó, gyerek, házasság, nyaralás minden!

Kérd meg hogy ő is csinálja meg ugyan ezt. Ha kész vagytok mondjuk egy hét múlva, cseréljétek ki a két lapot, olvassátok át, beszéljétek meg. Ha mind a ketten kompromisszum készek vagytok és össze tudtok montírozni egy közös harmadik papírt akkor, éljetek együtt, ha nem, akkor viszlát. Kapcsolatot csak észérvekkel lehet/szabad a mai világban vállalni! A szerelem elmúlik, jön a vita és a csalódás! Tapasztalatból tudom. Utána majd mindenki azt mondja, ja nem így gondoltam / nem erre számítottam. Ami le van írva az a korrekt!

Unokabátyám 10 évvel idősebb nővel házasodott össze. Azóta gyerekük is született. Az igaz hogy kb. "mellé öregedett", de boldogok.

Ha boldogok vagytok együtt, mit számít a kor?