Mennyi magánéletet kell feladni?

Nem érezteted vele, hogy fontos neked. Ezzel csak próbál rávenni, hogy törődj vele. Ha viszont érezné, akkor sokkal több nyugodt magánélet jutna neked is. Rajtad múlik ám a dolog. Néhány kedves, önzetlen gesztus, néhány alkalom, amikor a kedvében jársz, amikor megmutatod neki, hogy ő fontosabb, mint a filmnézés, netezés, telefonozás, és rögtön jobb lenne a hangulat és nagyobb a szabadság. Mondjuk, persze, csak akkor, ha tényleg fontosabb neked ezeknél...

32N

Szia

Én együtt élek a párommal, de nálunk is ez van. Ideig óráig feladja az ember a "saját szórakozását". De egy idő után ez rohadtul kényelmetlen. Mi sem vagyunk elszállva anyagilag és nem is Óbudán lakunk hogy ki lehessen menni valahova sétálni pl. Igazából nem értik meg hogy nekünk az a szórakozás / pihenés ha játszunk vagy netezünk, filmezünk, stb stb. Én úgy gondolom hogy ha az ember megtalálja a tökéletes partnert akkor nincs ilyen gond, mert azonos az érdeklődési köre és pl együtt játszhatunk vele vagy filmezés, stb. Nálunk még a filmezés is macerás mert én pl simán elvagyok egy NatGeo világháborús dokumentumfilmen, de Ő nem. Viszont pl egy akciófilm se érdekli. Még a Gyűrűk Ura sem. Neki csak mese vagy MTV / VIVA. Na ezzel én hogy egyeztessek össze egy közös programot? o.O

Ez több sebből vérzik.

Tudod, nem véletlen, hogy az előző kapcsolata is véget ért.

A párkapcsolat nem arról szól, hogy 0-24-ben egymás szájban vagyunk, és egy fél percet nem tudunk külön tölteni.

Az is gáz, ha a közös programok alatt lehúz, miközben tudja, hogy te se keresel fényesen. De neked is lehet nemet mondani, mert ha most nem szokik hozzá, hogy ilyet is tudsz, később csak bajok lesznek belőle.

Az egy dolog, hogy kicsi a lakása, de pl. összeköltözhettek nálad is, vagy közösen vesztek/béreltek valamit, így a kiadások lefaraghatók, és jobban megéri anyagilag, mint két lakást fenntartani.

Nekem inkább az az érzésem, hogy te nem akarod beadni a derekad, és nem akarsz összeköltözni.

Egyébként az se fogja megoldani a gondokat, elvégre az a pár óra, amit most külön töltötök, már nem oszt, nem szoroz.

A helyedben inkább lecsökkenteném az együtt töltött időt, és ha pampog, akkor megmondod, hogy bocs, de nem azért jársz hozzá, hogy hallgasd, ahogy szekíroz, semmivel se elégedett, és még pihenni se tudsz.

Ma otthon alszol, kipihened magad, kimosod a ruháid, befizeted a számláidat, stb. és majd holnap átmész.

Pont.

Ha hisztizni kezd, akkor megmondod, hogy pont erről beszéltél, és már holnap sincs kedved átmenni.

Az egy dolog, hogy valakinek kell a figyelem, de ilyen szinten ráakaszkodni és még a levegőt is leszívni előle egyáltalán nem egészséges.

Te is ezt érzed, vijjognak a szirénák a fejedben, hogy baj van.

Lehet, hogy idővel összecsiszolódtok, és jobb lesz, de azért nagy reményeket nem fűznék hozzá. Addig összeköltözni is felesleges, mindenkinek jobb így. (A kisgyereknek is!) Ha idővel rájön, hogy esetleg neki is úgy kéne viselkednie, hogy te örömmel járj oda hozzá, és jó legyen vele lenni, akkor majd te önként és dalolva mész úgy is, vissza se fog tudni tartani.

Jelenleg az van, hogy így is, meg úgy is mész hozzá, egyelőre nem vette még észre, hogy ha így fogja folytatni a hisztit, azzal eltávolít, és el fog veszíteni.

vannak szükségletei (párkapcsolati szükségletek), neked is vannak szükségleteid (magaddal eltöltött idő). valahogy kompromisszumra kellene jutnotok...

és mindenképp a bűntudatkeltést hanyagolni kellene! Ezek a játszmák. Vannak jó könyvek ezekről a játszmákról, érdemes elolvasni egyet.

Így van, ahogy az előző írja. Játszmáztok. Továbbra is tartom a véleményemet, hogy nem érzi, hogy fontos neked. (Agresszívabb módon, de kuncsorog az idődért, a figyelmedért, a szeretetedért.) Te meg vonakodsz, ellenállsz, értetlenkedsz ahelyett, hogy egy hasonló alkalommal pl. letennéd a kezedből a telefont, elkapnád a párod, megcsókolnád, jól magadhoz szorítanád (ezeket úgy határozottan-férfiasan), hogy érezze, hogy kívánod és szereted, aztán később kicsit humorosan, könnyedebb stílusban megbeszélnéd vele, hogy néha szükséged van egy kis magányra, hogy feltöltődj és utána már tényleg "rohanni" fogsz hozzá (mert hiányozni fog neked). Aztán, ha utána a magányod idejében mondjuk küldesz neki egy rövid, kedves sms-t/FB üzenetet/stb, azzal is sokat teszel azért, hogy érezze, hogy fontos a számodra.

És ezzel nem azt mondom, hogy papucsnak kell lenned, hanem azt, hogy légy határozott férfi, aki lényegretörően, de annál hatásosabban fejezi ki az érzéseit a párja felé. Ugye és itt jön az, hogy ha valóban vannak felé mélyebb érzéseid... ha nincsenek, akkor veszett ügy.