Ki lehet kerülni a barátzónából?

Hosszú ideje küzdök ugyanezzel. Mostanában mintha többet érezne már Ő is, de nem jutunk előbbre, bár vannak azért nehezítő körülmények.

Szerintem - és ezzel sokan itt nem fognak egyetérteni, de előnyben vagyok élettapasztalat miatt - mindig van remény. Még soha semmit nem adtam fel. A tapasztalatom azt mutatja, hogy így lehet nyertesként kikerülni minden helyzetből, ebből is. 40/N

Bár nem vagyok "Piros gombot nyomkodó idomított majom" azért válaszolok. 1-es voltál?

1. Ha valaki nem akar barátkozni,nem is fog, nem lehet leakasztani a szegről

2. Senkit nem lehet kényszeríteni szerelemre,ha nem, akkor nem

3. A kérdező vagy elfogadja, hogy csak barát, és eszerint viselkedik, vagy reménykedik, és küzd tovább, és lehet, hogy változik a dolog (láttam ilyet párszor), vagy megszakítja a kapcsolatot, amit tuti nem szeretne, hisz szerelmes

Az, hogy mit tesz legyen az ő döntése.

Neked csak annyit mondanék, talán gondolkozz el azon, hogy mit írtál. Valakinek nem jössz be, akkor rögtön utálni kell? Barátaid nincsenek, csak az érdekkapcsolatot ismered, ahol mindenki kihasznál mindenkit? Akkor őszintén sajnállak.

8: Én nem sértegettelek, elvárom még ismeretlenül is, hogy te se tedd! Amit leírtál, arról a kérdező sehol nem ír, nem ismerjük a pontos szituációt.

Lehet, hogy én mazochista vagyok, de igen, a legjobb barátom ellenkező nemű, és igen, én érzek többet, tudja is, de letisztáztuk, hogy csak barátság lehet köztünk. Most el kéne dobnom egy értékes barátot, csak mert nem tud szerelmes lenni belém? Nem ígérget, nem tart talonban, és barátként szeret, mellettem áll, ahogy én is mellette. El lehet ezt fogadni, ha fontos a másik.

Nem azonos az értékrendünk, gondolkodásunk. Tudtommal az oldal célja, hogy mindenki leírhassa a véleményét, ami talán segít másoknak.

#9: Nem sértegettél, valóban, "csak" lesajnálsz, amiért azt képzeled, hogy csak érdekkapcsolatokat ismerek. Nem kérek senkinek sem a jogos vagy jogtalan sajnálatából, egyébként meg nem csak érdekkapcsolatokat ismerek, de tudom, hogy milyenek az emberek, és hogy milyenek ezek az állítólagos barátságok, ahol a nők zömmel úgy viselkednek, mintha kegyeket osztogatnának azzal, hogy a férfit beveszik a barátnőik közé.

Ha a kérdező meg akarta szakítani a csajjal a kapcsolatot, akkor szerintem egyértelmű, hogy neki ez az egész így fáj. Másrészt tapasztalataim szerint ezek a "barátságok" eléggé egyoldalúak, a nőknek nem jó ugyan férfiként a férfi, de azért hallgassák meg a panaszkodásaikat, vagy hogy éppen melyik másik faszit dicsérgetik, és ha valaki éppen szerelmes abba az adott lányba, akkor nem éppen kellemes ezt végighallgatni. Plusz szerintem megalázó is az, ha közlik veled, hogy férfinak ugyan nem vagy elég jó, de kvázi barátnőnek igen, és bár nem éreznek semmit, de azért legyél már ott ugrásra készen, ha nekik valamilyen panaszuk van. És nem hiszek a férfi-nő barátságban, az egyik fél előbb-utóbb úgyis többet akar majd, ez nálatok is újra elő fog majd fordulni, nyugodj bele, és jönnek majd a szenvedések, ha mással látod őt boldognak, másról fog neked áradozni. Én kínlódásnak érezném azt, hogy túl közel legyek egy olyan emberhez, aki elutasított, annak nem látom túl sok értelmét, hogy én többet akarok, ő meg nem, ez így nem barátság, csak megalkuvás. Azt sem hiszem, hogy az elutasításon úgy lehet a legkönnyebben túllépni, ha egymás közelében vagytok, ha a nők nem lépnek le, miután elutasítottak, akkor én próbálok minél nagyobb távolságot tartani tőlük. Nekem is volt, aki előadta, hogy legyünk barátok, de barátként le se szart, nem is érdekelte, hogy mi van velem, amikor meg le akartam lépni, akkor meg hirtelen fontos lettem neki, és nem akarta, hogy egy ember eltűnjön az életéből. Ennek így nincs értelme, én nem barátkozni akarok senkivel, nem egy "barátnője" akarok lenni egy nőnek, akivel megbeszélheti a pasis dolgait. Ha te vállalod ezt a szerepet, akkor lelked rajta, nekem ez olyan, mintha eljátszaná valaki, hogy nagy kegyesen megengedi, hogy a barátnői között foglalhassak helyet, de férfiként nem vagyok elég jó neki. Előbb-utóbb a ti "barátságotokban" is jönnek majd a problémák, ha nem szakadtok el egymástól, megint elő fog jönni, hogy te többet érzel, de titkolnod kell, vagy elmondod neki, mert nem bírod magadban tartani, de ő újra elutasít. Higgy nekem, ilyen esetben sosem a nő szívja meg, ha a férfi nem lép le, és rohadtul dühös vagyok, ha zsarolják a férfit, mint a kérdezőt is, hogy ne lépjen le, de nem is veszik férfiszámba. Nincs férfi-nő barátság, egy idő után úgyis többre fogsz megint gondolni, és csak szenvedni fogsz. Ezért a legjobb megoldás tiplizni egy elutasítás után, vagy a minimálisra szűkíteni a kommunikációt. Lehettek bármilyen fontosak egymásnak, egy ilyen "barátságban" mindenféleképpen az elutasított szívja meg, és ő fog szenvedni. Persze egy darabig meglehettek kvázi barátként, de úgyis felszínre törnek majd a valódi érzelmek. Az ilyen "barátságokban" a férfit nem férfinak tekintik, hanem (barát)nőnek, és ha a többi barátnő nem ér rá "shoppingolni" vagy "dumcsizni", akkor hopp, hirtelen jó lesz pótléknak a másik "barátnő". Megtanultam, hogy ilyenbe nem szabad belemenni, lehet a másik bármilyen értékes, inkább megtartom a távolságot, mint hogy pitiznem kelljen, vagy hogy szar ügy legyen az egészből.