Szerintetek ez még változhat?

Nem is tudom honnan kezdjem... Egy 18 éves lány vagyok. Jövőre továbbtanulok, minden vágyam,hogy egyetemre kerüljek és sikeresen el is végezzem. Van nyelvvizsgám és előrehozott angol érettségim. Tényleg jó tanuló vagyok. Ezen kívül a családom mindig is fontosnak tartotta, hogy hangszeren is játszak, így több, mint 10 éve hobbi szinten 3 hangszeren játszok. Igazából mindenki kiegyensúlyozottnak lát. Okosnak, határozottnak és "jól neveltnek" mondanak. A szüleim amellett, hogy megtanították, hogy az igazi érték az értelem, azt is belém nevelték, hogy egy nőtől elvárt az, hogy mindig jól nézzen ki. Vallásos is a családom, de NEM FANATIKUS! Vasárnap, aki tud elmegy a templomba és hiszünk Istenben, de nincsenek szigorú korlátaim emiatt. Egyébként a szüleim mindenben támogatnak. Divatosan öltözködöm, megvesznek szinte mindent amit kitalálok, különórára járok minden lényeges tárgyból. Az alakomra is figyelek, az étrendemre is, lovagolok szabadidőmben. Szóval tényleg minden adott. DE!

Egyszerűen hiába akarnak velem fiúk/férfiak ismerkedni, én folyton elutasítom őket. Nem vágyom kapcsolatra. Minden jelentkezőt valamiért elutasítok. Pedig vannak igazán helyesek is közöttük. Értelmileg és érzelmileg is fejlett vagyok. Nem ítélem el azokat, akiknek már ki tudja hanyadik élettársa van ebben a korban. De az biztos, hogy a szüleim soha nem engedték, hogy " ilyen lányokkal" szorosabb kapcsolatot ápoljak. Csak az érdekelne, hogy lehet, hogy ez csak azért van, mert még nem találkoztam az "igazival"? Mert tényleg nem igazán tudom elképzelni a jövőmet egy férfivel. Azt elfeljtettem leírni, hogy több pszichológusnál is jártam, egy kisgyermekkori trauma miatt. Egy jóval idősebb fiú erőszakoskodott velem. Az mély nyomot hagyott bennem. Lehet, hogy olyan régről jön ez az egész? Vagy csak ilyen típus vagyok? A téma most csak azért merült fel bennem, mert a környezetemben többen is mondják, hogy miért nincs barátom, mikor annyian járnának velem. Nyilván mindenkinek nem számolok be arról a negatív élményemről, ami nem is biztos, hogy az egésznek az oka. Valaki érzett már így?

Köszönöm mindenki válaszát! Szeretném, ha olyanok írnának, akik válasza építőjellegű.