Ez milyen dolog tőle?

1. Elküldeném a jó büdös fenébe, panaszkodjon másnak a kis energiavámpír.

2. Csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy ha nem szakít, akkor meg ne panaszkodjon. Sz..r a kapcsolata? Beszélt már erről a párjával, vagy ehhez is túl gyáva?

Nem tartozik másra, beszéljék meg otthon, ez így nem fair. Ha még célozgat is, akkor gyanús lenne, hogy ő már mással is kikezdett korábban, és akkor is így indított.

Az lenne a visszataszító, hogy ilyen módszerrel akar felszedni, és nem elrendezi a dolgait, hanem kalandot keres.

"a nő domináns alkat, az van, amit ő akar, nem tud vele erről beszélni, de jár pszichológushoz."

A pasi meg egy puhap..cs papucs. Az ilyet nem sajnálom, megérdemli amit kap, ha arra képtelen, hogy otthagyja azt, aki szinte csak terrorizálni tudja, de szeretni meg nem.

De a pasit se kell félteni nyugi. Gyáva kisnyuszi, aki képtelen a sarkára állni. Sőt még élvezi is, hogy őt elnyomják. Különben már rég otthagyta volna a csajt.

ui.: és te egy ilyen pasival jönnél össze?

Gratulálok neked!

Egy kicsit más oldalról közelíteném meg a dolgot.

Amikor az exemmel összejöttem, nagyon sokáig szidta nekem az előző barátnőjét, panaszkodott, hogy milyen szemét volt vele, stb. Egy idő után már zavarni kezdett a dolog. Utólag viszont úgy látom, hogy nem az volt a lényeg, hogy nem érezte, hogy egy induló párkapcsolatban nem az exről kéne beszélgetni, hanem kettőnkről... ennél komolyabb gond volt, hogy a SAJÁT hibáit nem látta, nem érzékelte, mindig mindenért az ex volt a hibás.

Aztán eltelt némi idő, és hirtelen azon kaptam magam, hogy rólam panaszkodik ugyanúgy - mégpedig a nekem sokat szidott exnek. És bár tény, hogy voltak problémáink, én nem gondoltam úgy, hogy egyes egyedül én lennék ezekért a hibás. A saját oldalamon próbáltam is változtatni, de az exem SEMMIT nem tett, ő úgy gondolta, hogy vele semmi gond nincs, nekem kell csak változnom annak érdekében, hogy Ő jól érezze magát a kapcsolatban.

Szétmentünk, és csodák csodája, nekem utána harmonikus párkapcsolatom lett, neki meg egy újabb problémás... közös ismerősöktől hallottam, hogy most a jelenlegi párjára panaszkodik, sajnáltatja magát, hogy ő mindig problémás nőket fog ki...

A fentiek miatt én SOHA nem kezdenék olyannal, aki csak a másikat hibáztatja a problémákért. Adott esetben például szívesen megkérdezném az úriembert, hogy ha ennyire gáz a társa, akkor miért választotta? Ennyire nincs ön- és emberismerete? Talán akkor magán kezdje a változást és ezeket a területeket fejlessze... És ha ennyire rosszul érzi magát a kapcsolatban, miért nem lép ki? Szeret szenvedni? És ő ugyan mit tett azért, hogy a kapcsolat jobb legyen, mert ez ugye mindig két emberen múlik? Mit tanult belőle? Mi az, amit a következő kapcsolatában másképp csinálna?

Amikor a jelenlegi párommal összejöttem, épp az volt benne a szimpatikus, hogy a korábbi kapcsolatait nem egyoldalúan mutatta be, hanem tisztában volt azzal, hogy ő is hibás volt benne, hogy tönkrementek, tanult belőle, törekedett arra, hogy fejlődjön. (Ahogy én is.) Így aztán egymással már nagyon jól tudjuk működtetni a kapcsolatot, minden problémát meg tudunk beszélni, csírájában kezeljük, nincs veszekedés, vádaskodás, játszmázás, egymásra mutogatás. De ehhez KÉT EMBER kell.