Évekmúltán miért múlik el a szerelem, és csak élnek egymás mellett a párok?

Vagy pedig az a kategória, hogy még több jót ad a kapcsolat, mint rosszat, vagy fordítva, de nem akaróczik lépni. Nem?

Bocsánat, hogy nem a kérdésre válaszoltam.

Én sem tudom. Nálunk jóval hamarabb kihűl...

A szerelem elmúlik mindenhol, a kérdés csupán az, hogy mi marad utána...

Noss ahol lóf**asz annak annyi.

Ez hülyeség. Az igazi szerelem nem múlik el. Erősödik, és elmélyül, de attól az még ugyanúgy szerelem. Nem lesz kevesebb. Ez szerelem. Nem a lila ködös fellángolás ami 1-2-3 év alatt elmúlik. Ami elmúlik, az sosem volt igazi érzés.

Mit takar az, hogy nincs tűz? Ha a vonzódásra célzol, hát ha az elmúlt, akkor az sem volt igazi már az elején sem.

A szerelem elmúlik, a kémia nem. Előbbit valóban a szerelemhormonok (boldogsághormonok) okozzák, amelyek ha nem állnának le a termelődésükkel x idő után, akkor fizikailag kikészülnénk. (Meghalnánk szívinfarktusban. Vagy csak nem fordítanánk elég energiát utódnevelésre, létfenntartásra, mert folyamatosan szerelmünk tárgya lenne az első, és a neki való udvarlás.)

A kémia az "összeillőséget", a szexuális vonzalmat jelenti. A testünk nemi hormonok kibocsájtása által jelzi a környezetünknek, hogy képesek vagyunk utódot létrehozni. Akinek az illatát, kisugárzását érthetetlen módon vonzónak érezzük, az azt jelzi, hogy az ő kémiája szerint mi együtt erős, egészséges utódokat tudnánk összehozni.

A kémia nem múlik el, csak csökken a fogamzóképes kor elmúltával.

Erre jön még a szeretet, amikor két ember egy egységben viszi előre a közös életet, jó a kommunikációjuk, barátként és társként tekintenek egymásra.

Egy kémia+szeretet kombó szerintem egy életen át jól és boldogan működhet. Persze akkor a legszebb, ha rózsaszín köddel (szerelemmel) indul. Viszont mivel a szerelem elfedi a kémia hiányát, és a szeretet hiányát is addig amíg tart, így ha elmúlik, sokszor tényleg semmi sem marad, csak az üresség.