Mitől (volt) különlegesebb számodra a párod/életed szerelme mint más?

Leginkább az volt különleges másokhoz képest, amilyen légkört teremtett számomra, amilyen érzés volt vele lenni. A mi kapcsolatunk elég érdekes abból a szempontból, hogy évekig voltunk nagyon jó barátok, közben volt mindkettőnknek több rövidebb-hosszabb kapcsolata, aztán végül csak kilyukadtunk egymás mellett, miközben az érzés maga végig ott volt, csak egyikünk sem volt hajlandó ezt saját magának sem beismerni. Az volt benne más, ahogyan figyelt rám, amilyen biztonságérzetet adott, ahogy megértette, amit mondok/gondolok/érzek. Már a legelső találkozáskor is nagyon jól megértettük egymást, és nagyon élveztük egymás társaságát. Ez az, amit soha mással nem éreztem ennyire intenzíven, és volt, akinél egyáltalán nem. Szóval valahogy az, ahogyan mi ketten (együtt) működünk, a dinamika közöttünk.

21N

Épp az imént írtam ki egy kérdést, abból egy részlet jó válasz erre:

"Ezelőtt 2 barátom volt, mindkettőnél rettegtem, hogy úgyis elhagynak, hisz kinek kellenék, még mindig bennem van a sok [kamaszkori] gúnyolódás. Nyugtattam magam és őket is, hogy idő kell, de 1-2 év után a helyzet csak rosszabb lett, képtelen voltam hinni nekik.

Amikor a 2. barátom kidobott, még rosszabbul éreztem magam ilyen téren, mint valaha, már egyáltalán nem hittem, hogy alkalmas vagyok rendes párkapcsolatra.

Aztán nemrég összejöttem a 3. barátommal, és minden rossz érzés egyszerűen elmúlt, már az első naptól, amikor megcsókolt... Teljesen nyugodt vagyok mellette és boldog, tudom hogy szeret, bízok benne, stb szóval minden, amit egy "normális" ember érez egy kapcsolatban. Persze néha még szégyenlős vagyok, de ennek már köze sincs ahhoz a folyamatos rettegéshez, amit régen éreztem."

+ ugyanaz amit az első írt, mi is haverok voltunk és nagyon jó összhang van köztünk, tök jól megértjük egymást.

Meglepően sok dolgot tolerál velem kapcsolatban, ahogy én is vele, és egyikünk sem érzi tehernek, még ha picit bosszankodunk is. Hihetetlenül segítőkész és próbál mindig mosolyt csalni az arcomra, legyen az akár egy finom vacsora, egy polc felfúrása vagy idióta plüss megvétele. Nem sajnál tőlem semmit. Bárhova el lehet menni vele, rengeteg közös programunk van. Nagyon érdekes ember, igyekszik kreatív lenni, nem fél más lenni, mint a többiek, rengeteget lehet vele nevetni. És elfogadja, hogy sok tekintetben nem vagyok nőies. :)

22L, 29F

Mielőtt nekikezdenék, azt hozzátenném, hogy más kapcsolatom nem volt, így max. a környezetemhez tudom hasonlítani.

Én a környezetemben ritkán találtam olyan férfit, aki nekem az arany középút minden téren. Olyan, aki ápolt, de nem metroszexuális vagy márkamániás. Aki tud komoly lenni, ha kell, de nem karótnyelt. Aki művelt és tájékozott, de nem okoskodó és nem szakbarbár vagy csőlátású. Aki határozott, de nem bunkó vagy beképzelt.

Illetve a műveltsége, olvasottsága, tájékozottsága kimagasló, és örülök, hogy fel tudok rá nézni ilyen téren. Pluszban még ehhez jön hozzá, hogy nem patriarchális, kioktató és szexista... és nemcsak a felszínen (sok olyan pasas van, aki tetszeleg, hogy ő aztán nem szexista, de nagyon is az), hanem tényleg.

Azert, m elfogad olyannak, amilyen vagyok es ugy szeret, amilyen vagyok. Nem probal megvaltoztatni, nem akarja, h mas, szebb, jobb legyek, hanem magamert szeret, az osszes hibammal egyutt :) Persze, ez forditva is ugyanigy van. A legrendesebb, legtisztessegesebb es szamomra legvonzobb ferfi, akivel valah talalkoztam, egyszer sem hazudna a szemembe, abszolut korrekt mindenkivel es tisztesseges, ami ritka a mai vilagban. Nem jatszmazik, hanem oszinte.

Emellett pedig a kemia vele mukodik a legeslegjobban az osszes eddigi kapcsolatom kozul :)

Sok mindent megfogalmaztak már előttem a hozzászólók, de azért én is megpróbálom.

Ami a legfontosabb talán, hogy ezúttal alapos önismerettel választottam (vagy inkább vonzottam be) a társam. Nem volt tudatos, de egyszerűen érzékeltem az ismerkedéskor, hogy ő rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekre nekem egy kapcsolatban szükségem van, ami ébren tarthatja hosszú távon is a vonzalmam, a csodálatom (pl. intelligencia, műveltség, ambíció - ezeket folyamatosan tisztelni tudom benne).

A másik nagyon fontos tényező, hogy ő olyan, amilyen (számomra vonzó tulajdonságokkal és tolerálható hibákkal), de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mi ketten együtt hogyan működünk. Ahogy az első válaszadó is leírta: "a dinamika közöttünk".

Ez az, ami a kapcsolatunkat különösen értékessé teszi, mert nem elég, hogy értékes tulajdonságai vannak, hanem ezek a tulajdonságok a kapcsolatunkban hasznosulnak is. Figyel rám, szellemi partner, lelki társ, remek szerető... és a kapcsolatban képviselt milyenségével belőlem is a lehető legjobbat hozza ki. Szeretem azt, aki mellette vagyok. Az az, ami senki mással nem működött eddig, hiába voltak számomra vonzók, hiába volt meg az elején a közös hullámhossz, nem tanultunk meg egymásra reagálni, kapcsolatot működtetni.

A párommal mindez megvan, legyen szó az élmények közös megéléséről, vagy éppen a problémák, nehézségek kezeléséről. Mindenben partner, és a működése belőlem is jó dolgokat hoz ki, olyasmit, amire mindig büszke lehetek.