Vannak itt olyan nők akiket zavar az ha a férfinek van már gyerekeakivel ismerkednek?

Több okból is.

1. Én is szeretnék gyereket. Ebben az esetben bele kell kalkulálni, hogy ő már eltart egy-két gyereket, mondjuk ha nekünk csak egy lesz, az már akkor is több gyerek.

2. A legtöbb elvált apa elég jól leszerepel apaként. És ilyenkor elgondolkodok azon, hogy kell-e nekem olyan pasi, aki apaként nem jó. Lásd egyes pont: én szeretnék gyereket, de olyan pasival, akiről úgy gondolom, hogy jó apa lenne.

3. Valamiért elvált.

Az egy dolog, hogy ő mit mond, de azért meghallgatnám a másik felet is. Az "ellaposodott a házasságunk"-ról könnyen kiderül, hogy "félreléptem a fiatalabb kolléganővel". A "feleségem egy házisárkány lett, állandósult a veszekedés" a másik szemszögéből "soha nem csinált itthon semmit, munka után rám szakad a gyereknevelés és a háztartás is".

Jó esetben tanult belőle, és a következő komoly kapcsolata jobb lesz... de ahogy elnézem a második házasságokat, pont azon a banánhéjon csúsznak el, mint elsőre. Egyszerűen ez a rossz minta rögzült.

4. Meg kell felelnem a gyereknek is.

Ritka az olyan eset, mikor a (kamasz) gyerek jól kijön az apja nőjével, főleg ha az apjával sem jó a viszonya. A vége az, hogy a második feleség csak nyel és nyel, mert nem akar a gonosz mostoha lenni, aki rászól szegény gyerekre, hogy a frissen vetett ágyból másszon már ki sáros cipővel.

5. Mindig ott az exfeleség, akivel tartani kell a kapcsolatot a gyerek miatt.

Az is elég gyakori eset, ha ez az exfeleség még mindig féltékeny, és ott tesz keresztbe, ahol csak tud.

6. És a szokásos: nem lennék soha az első.

Pl. barátnőm is azon kattog, hogy a pasijánál van a gyerek kéthetente hétvégén, amikor a párja nem dolgozik, ha nincs ott, akkor túlórázik, (hogy fizesse a gyerektartást és meg is éljenek), így soha nem volt még olyan hétvégéjük, amikor kettesben lehettek volna, vagy hogy ketten mennek el nyaralni. Mindig vinni kell a gyereket, és innentől az már róla szól. Egy "felnőtt program" kivitelezhetetlen.

"2"reagálva

Nő létedre elég férfiasan gondolkodsz. Van benned EGO rendesen, de teljesen érthető amit leírtál. Gondolom egyke lehetsz,mert nagyon egyoldalúan érvelsz. Ha majd eljutsz addig, hogy párod és gyereked lesz hamar rá fogsz jönni, hogy nincs olyan hogy Én csak olyan hogy Mi és eszerint fogsz élni és cselekedni.

1 évet éltem együtt egy gyerekes Nővel, az sokkal nehezebb feladat mint egy elvált férfivel, ezt elhiheted nekem.

38F

Engem zavarna. Irhatnék valami jól csengő érvet, de tulajdonképpen önző vagyok és nem nagyon szeretnék gyereket, amúgy se szeretem őket. Élvezem a felnőtt életet, a függetlenséget, a szabadságot, és nincs kedvem felforgatni az életem egy gyerek miatt.

25L

Én sem jönnék össze gyerekes pasival.

Nyilván a saját gyerekem nem zavarna, ha nem tudnék a férjemmel együtt lenni, viszont másé igen. És sose tudnék az első lenni. Megkérdeznéd a párodtól, hogy én vagy a gyerek, egyértelműen a gyereket választja.

Nem biztos h a gyereket választja. Megmondtam a párnak mik a feltételek,engem választ v a volt nő hülye taknyos gyerekét.

próbàlja kiegyenlíteni a dolgot mert szeret. Tudom h igazán nem szereti azt a gyereket,mert velem van esélye új családot alapítani és a régi hibáit elfelejteni.

Szóval nincs minden veszve, bár elég sok munkába kerül távoltartani a kölköt, párom is tudja h utálom és idegrsít. Mégsem szakít velem. Saját gyereket szeretnénk az lesz az igazi szerelemgyerekünk;)

Utolso! És aztán majd téged is elhagy egy másikért ,aztán remélem nevelheted egyedűl a "kölyködet".

Ha viszont a fiával miattad nem foglalkozik,jobb is annak a gyereknek ;)