Mi lenne a jó lépés? (bővebben lenn, filós kérdés)

Megpróbálom leegyszerűsíteni a történetet, de a lényeget kiemelve:

Nemsokára tizenkilenc éves leszek, fiú.

Két évvel ezelőttig volt egy lány barátom, akivel úgy fél-háromnegyed évig nagyon intenzív jó viszonyt ápoltunk. Nagyon egymásra voltunk hangolva és nagyon erősen kötődtünk egymáshoz. Viszont két évvel ezelőtt úgy adódott, hogy az én hibámból kifolyólag nagy csalódást okoztam neki, majd nem sokkal később pedig pasija lett, ami végleg betette a kaput.

Az elmúlt két évben nem nagyon foglalkoztunk egymással, a barátja amúgy is féltékeny típus volt, szóval nem is nagyon engedte neki, hogy beszélgessünk, közbe ugye nekem is voltak más nők az életembe, de Ő mindig különleges volt. Tehát olyan jól senkivel nem éreztem magamat mint vele és senkivel nem álltunk olyan közel egymáshoz, mint vele. Pedig közöttünk még soha egy csók se csattant el, ellenben más nőkkel szexuális kapcsolatot is létesítettem.

Etikából a néhai barátságunkról írtam az esszémet, úgy pár hónapja. Nem sokkal később, az egyik barátnője aki osztálytársam elkért néhány történelmi iratot, amit ugyanabban a mappában tároltam, mint az esszémet, én pedig egyben adtam oda neki, és valahogy rábukkant erre az esszére és továbbadta Neki.

Úgyhogy úgy hete rám írt és beszélgettünk sokat, aztán két nappal később is, viszont mikor tegnapelőtt ráírtam, azt mondta, hogy nincsen kedve beszélgetni. Gondoltam biztos a barátja szólt közbe, nem is erőszakoskodtam. Viszont nem rég levette a közös profilképüket facebookról, viberről stb. Tehát elképzelhető, hogy összevesztek/szakítanak.

A kérdésem tehát az lenne, hogy akkor most kellene lépjek valamit? Legalább a törődésemről tanúbizonyságot tenni, vagy szépen megvárni a gyászkorszakot (ha tényleg szakítottak), és nem visszaélni az esetleges sérülésével? Nem most kellene mellette álljak? Mit javasoltok srácok?