Mi járhat a fejében?

Sziasztok! Tanácsot szeretnék kérni, lehetőleg olyat, ami személyes élményeken, tapasztalatokon alapul.

Mindketten 30 évesek vagyunk, és egyikőnk sem független. Évek óta ismerjük egymást, és olyan 4 éve kerültünk munkakapcsolatba egymással, azóta tekintem jóismerősömnek, talán barátomnak is. Pontosan két éve írogatunk egymásnak a Facebookon. eleinte csak udvariassági formulákat, vagy a munkával kapcsolatban (azóta már nincs meg ez a munkakapcsolat), később személyesebb dolgokról is beszélgettünk, viccelődtünk, kicsit flörtöltünk, de határon belül. Ha élőben találkoztunk, nem volt nyoma sem a flörtnek, csak udvariasan, kedvesen beszélgettünk kicsit.

Aztán pár hónapja egyre egyértelműbbek lettek ezek a virtuális flörtölgetések, beleszövődött kicsit a valóság is. Pl. dicsérte, milyen csinos vagy szép voltam, mikor legutóbb látott, milyen jól állt ez és ez a ruha... ilyesmi.

Végül odáig merészkedett, hogy bevallotta, tudja, hogy nem lehet köztünk semmi, de nagyon régóta vágyik rá, hogy hozzám érjen, megöleljen, megsimogasson.

Nem vettem komolyan ezeket a dolgokat, mert tudom, hogy nem egy csélcsap szoknyavadász, hanem egy normális, komoly gondolkodású férfi, akiről el sem tudnám képzelni, hogy a párján kívül más nőhöz ténylegesen is hozzáérjen. Ahogy magamról sem tudnám elképzelni, hogy hagyjam, hogy más férfi érintsen, öleljen. Minden, ami köztünk volt, kizárólag virtuális szinten zajlott, úgy is csak fantáziajáték szintjén. A valóságban soha nem adtuk semmi jelét egymás felé, hogy jóismerősnél többek lennénk egymásnak.

Aztán kb. másfél hete úgy alakult, hogy véletlenül találkoztunk, és vagy 10 percre kettesben maradtunk. Eddig élőszóban soha nem utaltunk a facebookos beszélgetéseinkre, de legnagyobb meglepetésemre most nyíltan odavezette a szót, és egyértelművé tette, hogy komolyan gondolta, hogy szeretne hozzámérni. Hát... nem tiltakoztam. Közel jött hozzám, megölelt, megpuszilt, simogatott, hozzáért ruhán keresztül a mellemhez..... Tulajdonképpen nem sok minden történt, de az én léptékeimmel mérve mégis nagyon sok. Idegen érzés volt, de mégis nagyon jól esett a testközelsége. Se csók, se ruha alatti érintés nem volt, mégis hatott rám, és éreztem, hogy rá is.

Több nem történt, az is csoda volt, hogy ezalatt a pár perc alatt nem járt arra senki, szóval abbahagytuk, és elbúcsúztunk egymástól.

Azóta személyesen nem találkoztunk, de írni szinte minden nap írtunk egymásnak, mindegyik alkalommal ő írt rám.

Írta, hogy nagyon jól érezte magát velem, jó volt hozzám érni..... de többet nem nagyon írt erről az esetről. Hogy ezzel kielégült-e a kíváncsisága, és részéről ennyi volt, vagy hogy szeretné-e megismételni, vagy folytatni.......Én nem kérdezősködtem, emrt nem akarom, hogy erőltetésnek gondolja.... de azért jó lenne tudni, mi jár a fejében. Nem gondolnám, hogy lesz folytatása, de jólesne a tudat, hogy nem bánná, ha megismétlődne, vagy folytatása lenne.

Ugyanolyan kedves, mint azelőtt volt, ilyen téren nem változott semmi.... de bennem van pár kérdőjel. Magammal szemben is, és vele szemben is.