Egy boldogtalan ember miért nem lehet egy jó társ?

Mintha magamat olvasnam én sem ertem :D de én teszek a boldogsagomert és ha a másik felém nem jön össze? Nem érdekel. Sok jó dolog van az életben amit szívesen csinálok bár ott van a magány bennem de próbálom elfedni :) csinálj te is így hobbizz sportolj szorakozz vedd lazara és ne ilyeneken kattogj. Engem már nem érdekelnek a nők mert nem tehetek róla ha olyannal beszélgetek képes vagyok osszezavarodni és beszélem a sok semmit... Inkább beszélek olyannal lazán aki nem jön be és egyszerűen tudok vele csevegni :)

jó kérdés

Az ilyen személlyel kérdező az a baj, hogy ha egyszer párkapcsolata lesz, akkor a párján kívül nem lesz más igazi öröme az életben. Ha a párja nélkül tartalmatlan az élete, akkor nem fogja elfogadni, ha a párjának esetleg más tartalom is van az életében rajta kívül, vannak barátai, hobbija, szenvedélye, nélküle is tudja jól érezni magát. Az ilyen emberek sokszor kisajátítják a másikat, nem akarják elengedni szórakozni, hiszen ha ő máshol van és nem velük, akkor ők addig unatkoznak, szenvednek, rosszul érzik magukat. Ha pedig egyszer szakításközeli helyzetbe kerül a kapcsolat, semmiképpen nem hajlandóak ezt elfogadni, hiszen a kapcsolat végével az életük is teljesen tönkremenne, így abban az esetben is ragaszkodnának a másikhoz, ha esetleg a kapcsolat romokban hever, és nem is illik össze igazán a két fél.

Én ezt ilyen formában ezt nem láttam leírva... az viszont tény és való, hogy akkor nehezebben fog összejönni egy párkapcsolat, ha az ember arcára rá van írva, hogy nincs kibékülve magával és szorong. És a maga érdekében is el kellene mennie pszichológushoz, mert az már baj, ha egy másik embertől várja azt, hogy ő boldog legyen.

Amit a 3as írt teljesen rám illik, de nem vagyok boldogtalan és már párom is van. Alapjában véve jó kedélyű ember vagyok, mégha sokszor nincs is rá okom.

Én is szoktam azt mondani, hogy először tedd magadat rendbe és aztán ismerkedj másokkal, azért, mert szerintem az élet azért dob eléd szituációkat, hogy tanulj belőlük, pl ilyen az, hogy megtanulj egyedül is boldog lenni. Nekem ez az életfilozófiám, majd ha tanultál belőle jönnek a jobb dolgok az életben. Persze ha nem ennyire spirituálisan nézzük a témát, akkor egyszerűen csak azért, mert ha ismerkedsz valakivel, az érzi rajtad, hogy mennyire vagy elégedett az életeddel és hogy állsz a dolgaidhoz, egy kiegyensúlyozott ember könnyebben ismerkedik és mások is jobban érzik vele magukat.

Épp ez a baj, hogy szívesen alkalmazkodnál, mennél vele stb. Ez egy szintig jó, és nyilván kell is, de ha nem kölcsönös, akkor nagyon sok konfliktust szülhet (kölcsönös = ő is megismeri a te hobbidat, barátaidat, te szórakozásodat stb.). Ahogy írod, szívesen mennél vele, de vajon el tudnád-e fogadni, ha nem vinne magával mindig mindenhova? Mit kezdenél magaddal, ha ő el akarna menni valahova nélküled?