Hogy lehet a leheto legpozitivabban hozzaallni ahoz, hogy valakibe viszonzatlanul szerelmes vagy?

Sehogy. El kell felejteni és annyi. Más megoldás úgy sincs.

Talán úgy, hogy megpróbálod az illetőt rávenni arra, hogy ő is hasonlóan érezzen veled kapcsolatban...

Én csak magamból tudok kiindulni, de ilyenkor a legjobban úgy jár ő is meg te is, ha elfelejtitek egymást. Ha biztos, hogy ő nem fog akarni tőled semmit akkor szakítsd meg a kapcsolatot. Egyrészt neked lélekölő lesz mellette bármit is csinálni, vagy beszélni vele miközben mással jár. Másrészt meg ez valamilyen formában ki fog bukni néha-néha, és őt is megbántod vele.

Egyszerű: van önbecsülésem, és a lehető legjobbat akarom magamnak. Kell nekem olyan ember, aki nem engem akar? Nem. Nekem olyan társra van szükségem, aki tisztel, szeret, megbecsül, ez pedig nem az illető. Nekem ezzel a hozzáállással elég hamar sikerült mindig leépíteni magamban az egyoldalú érdeklődést.

Hát...Én meg úgy szoktam nézni a dolgot, hogy ha egy "reménytelenül szerelmes" valaki úgy véli hogy "lehetetlen" felkeltenie a rajongása tárgyának a figyelmét, az talán nemis igazán szerelmes az illetőbe...Most természetesen nem az olyan szitukra gondoltam, hogy mondjuk egy hölgy reménytelenül szerelmes mondjuk Khefrén fáraó dioritszobrába, vagy egy férfi a Mona Lisába...Vagy ilyen szitura gondoltál, kérdező?

Sokszor nem véletlen történik,haem a másik udvarlásától függ.Persze ha külsőleg irtózik,akkor tényleg nincs esély,de más esetekben sokszor csak a kitartás kell.Csak akkor,ha nagyon szereted.Ha csak felszínesen ismered,akkor csak idealizáltad és valójában nem is olyan,mint képzeled.Erre gondolj,ha felejteni akarod.

Ahogy feljebb is írták, ha valóban egyoldalú az érdeklődés, akkor leépíted. Iszonatos energia- és időpazarlás a reménytelen szerelem, és legtöbbször még hamis, idealizált is.