Akik ide meg más forumokra irják, hogy évek, sőt évtizedek után is szerelmesek, azok tisztában vannak vele, hogy ez vagy önbecsapás vagy felesleges a külvilágot ezzel áltatni, mert vagy nem érdekli vagy mert attol még ugysem lesz jobb a saját életük?

Tök jó, ha valakinek nem egyezik a meglátása a tiedével az birka :) Így vitázzon az ember egy ilyen remek intelligens emberrel.

Amúgy most mit vársz őszintén? Nem látsz bele minden kapcsolatba meg msáok lelkébe. Lehet hogy tényleg szerelmes sok idő után is, erre mit lehetne írni?

Felteszel valami teljesen szellemi síkú kérdést, aztán ha szembesítenek a valósággal akkor mindenki birka.

Az meg igen is való, hogy az foglalkozik untalan a másik életével akinek a sajátjában bibi van. Azt meg ne mond nekem hogy nem teszed. Maga a kérdésed miről szól? Szövegértés???

A párkapcsolatok nagy része válságban van. Pont. Ugyanakkor léteznek érzelmileg érett emberek - kisebb arányban -, akik képesek hosszú távon is fenntartani a szerelem érzését a kapcsolatukban. Pont.

A kettő nem mond ellent egymásnak. A probléma az általánosítással van, és nyilvánvaló, hogy aki nem tartozik bele az egyik kategóriába, annak sértő, ha egy kalap alá veszik azokkal, akikkel nem akar egy kalap alá tartozni. Pláne, hogy a párkapcsolati érettség mögött jellemzően nagyon sok "munka" áll, nem adják azt csak úgy ingyen, és ezt az erőfeszítést vonod kétségbe.

Te csak a saját életed tapasztalatait mondhatod el. Az, hogy mit látsz...sosem fedi a valóságot, tehát hiába látod azt ennél vagy annál a párnál a környezetedben amit...annak kb a fele igaz, a másik fele már egészen másképp van, tehát objektíven csak a saját életedből indulhatsz ki.

Így van ezzel mindenki. Én is csak a sajátoméból...és az bizony 12 éve tartó szerelem. Ami hol lángol, hol csak parázslik...de a szikra a mai napig megvan, sőt remélem, hogy 40 év múlva is meglesz. Ez az igazság. Az én életemben....