Lehetséges hogy beleszerettem?

A gondolattól sem szabadulva fekszem és kelek le,állandóan rajta jár az agyam. Azonban nem érzem magam szerelmesnek, egyszerűen nem tudom hova tenni, kötni ezt az érzést. Nem tudom mennyi alapja van annak a "kijelentésnek" hogy van akihez akarva-akaratlanul is, de vonzódunk, semmi ok nélkül. Ez esetben én sem tudom megmagyarázni miért, amit biztosra tudok hogy hiányzik ha nem látom,s várom a napszakot hogy újra "találkozhassunk". A legnagyobb gond az,hogy ebből soha nem lehet semmi, így végérvényesen marad csak ábránd és képzelgés,mivel sem a családom se saját magam nem szeretném "lejáratni" ezzel,mert nem korombeli férfi az. (Nem nős!)

Mindig mosolyog rám, tanácsot ad, de a félreértések elkerülése érdekében már az elején tisztázta, szögezzük le ne higyjem pedofilnak, nem vezéreli semmi hátsószándék.

Élvezem a társaságát,minden hangulat ingadozásom feltűnik neki, apróbb bókok persze csak nem látványosan,fogalmam sincs miért van ez így, külsőleg és emberileg is rendben van, de akad ilyen más is még sem vagyok velük hasonlóan.

Talán biztonság érzetet ad amit egy huszonéves nem, a másik az hogy önmagam adhatom előtte, régi szemlélete van.

Valaki volt már így, mit tegyek?

(19/L)