Lányok miért fontos az, hogy feltudjatok nézni valakire? Pontosan, hogy értitek ezt?

#9-es vagyok.

A mentősöket, rendőröket ne vegyük már ide! Az amúgy is egy tiszteletreméltó munka, főleg amennyiért csinálják. De! A nők ha egyenruhát látnak máris leszalad a bugyi róluk fénysebességgel. Ezt ne vessük össze azzal, hogy mind én, mind az ismerőseim ugyanazt tapasztaljuk:

A nők első kérdése egy randin: van kocsid, albérletben laksz vagy van lakásod? Mivel foglalkozol? (Félreértés ne essék, nem titok és nem is valami szégyenmunka, nameg szeretem is csinálni, nagyon is.)

Mégis... nem tudom azt hazudni, hogy nem így megy, ha a tények és a tapasztalatok mást mutatnak.

Ami azt illeti, van egy nagyon jó haverom. Ő programozó, havi 4-450 körül kap kézjez. Albiban lakik, kocsija nincs. Dettó úgy járt mint én. Elment a randira, megláta a nő, hogy busszal érkezett: "Ha nem kocsival jöttél, felesleges volt elindulnod. Milyen férfi az, akinek nincs autója?"

Hiába erősködtök, a tapaszalataimat nem fogom megtagadni.

Egyébként meg ha ezek után azzal jönnétek, hogy csak a qrvák tetszenek, elmondanám, hogy az ilyen tapasztalatok fele kb az alig sminkelő, visszahúzódóbb, szerénynek tűnő nőktől zsebelttük/tem be.

Egyébként meg a qrváknak kijána a tisztelet, mert ők legalább vállalják, hogy pénzért csinálják.

Szerintem meg az a materialista, aki a munkát a fizetéssel azonosítja.

De nem is mondtam, hogy a munka a személyiséget jelenti, azért írtam példanak,hogy mondjuk egy rutin munka helyett valaki aktívan jótékonykodik. Vagy sportol. Vagy gyönyörüen barkácsol. Vagy mestere az orosz/kokinkínai stb irodalomnak.

De valaminek lennie kell, mert az élet nem csak annyi, hogy zabálsz, alszol, szexelsz aztan meghalsz, a lényeg, hogy sose faradj el és érezd mindig kellemesen magad.

Nekem ez nem jön be. Bocs.

Kérdező, a tapasztalatokat az előfeltevéseink befolyasolhak. Más szóval sokszor azokat a dolgokat vesszük észre és úgy értelmezzük őket, hogy a kifogasainkat igazoljak. Nem nekem ártasz azzal, hogy ragaszkodsz hozzájuk, hanem Magadnak.

Magam is évekig gyüjtöttem a kifogasokat, hogy mért nem fogok soha nekem való fiút találni. Aztán rájöttem, hogy ezek hülyeségek. Az ember vagy akar vagy nem akar....

Most mit csinálnék a kifogasaimmal, amikor van társam, akit szeretek, az egyetlen a személyes történetemben, akiről almodoztam, de mégis elérhető volt, aki idealis és valóságos is.

Ismét #9-es vagyok.

Én inforatikát tanultam, vagyis inkább a mérnöki része, villamossági ágon. A hobbim a barkácsolás és szeretek mindent megbütykölni magam.

Viszont... végeztem az általános és középiskola mellett egy alapfokú művészeti iskolát is rajz-fatészet szakon. És akkor mi van? Szerettem, szeretem most is, volt már kiállításon festményem, de most legyek mindenkivel nagyképű, és vágjak fel vele? Amúgy meg volt már olyan - igaz szerencsére nem személyesen velem -, hogy egy nő lenézte a pasija hobbiját, mert arra szánja és arra költi a pénzt, és nem a nőre. Egyes tanáraim szerint is (egyetemi tanárok) a nők vetélytársat látnak a férfiak hobbijában. Úgy fogalmazott, hogy: "Ami igazán kiakasztja őket ebben, az az, hogy mivel nem egy másik nő, még összekarmolni és megtépni sem tudják." :D

Hát ha a tanar néni v bacsi is ezt mondta, akkor nincs mit tenni 😊

Vegyél egy füzetet és gyűjtsd bele a kifogadokat. Csak jó vastag legyen...

Ezt a hobbi=vetélytárs dolgot nem tudom ki mondta, de ártani akart. Baromság, olyan nőknél lehet akik szerint a párjuk minden perce róluk kell, hogy szóljon. De ki a fenének kéne ilen nő.

És most jön a paradoxon, mikor párommal összejöttünk mindketten albérletbe laktunk és nekem volt kocsim. 170cm mackós alkat. Együtt 2 éve most készülünk közös lakást venni.