Aki szakít az nem lehet hűséges?

Vagy ez októl függ?

Sokáig nagyjából úgy értelmeztem a párkapcsolati hűség fogalmát, hogy nem csalják meg egymást, őszinték és kiállnak egymásért a felek.

Aztán egyre többször láttam panaszt hűséggel kapcsolatban azoktól akikkel szakítottak, hogy nincs már egy hűséges _ sem, pedig nem megcsalásról volt szó.

De ha egyszer egy kapcsolatban a szakító fél rosszul érezte magát, már nem szerette a párját és szakított, hogy ne rabolják egymás idejét, akkor az az ember most már nem hűséges?

Miért kéne olyanhoz hűséges lenni akivel nem jössz (/már) ki, már nem bírod elviselni?

Vagy csak én érzem úgy hogy valakit hűtlennek hívni olyan mintha azt mondanák ő fűvel-fával...?

Vagy ha nincs megcsalás akkor ezt arra értik hogy a szakító fél más valakiért hagyta el őket?