Puzsér szerint aki nagyon demozik a kapcsolatárol, idillinek és boldognak mutatja nyilvánosan (facebook-on pl. ), azoknál nem stimmel valami. Te tapasztalod ezt?

Puzsér sosem volt rokonszenves a túlzásba vitt paraszt stílusa miatt, viszont elég sokszor érdekes témákat feszeget, és többször is akad helytálló gondolata. A kérdésben szereplő kijelentésével is majdnem egészen egyet tudok érteni, mert én is látom, mi történik a szosöl médiában:

— az ex féltékennyé tevése (olyan boldog vagyok, bibibi, te meg nem, bibibi... óvoda),

— félrevezetés (a párkapcsolat közel sem tökéletes, de nagy királyság átverni az ismerősöket),

— ingerszegény a kapcsolat (kaptam egy törött fogpiszkálót a barátomtól, júj, gyorsan megosztom),

— valami stikli a boldogság illúziójába burkolva (pl. megcsalás utáni taknyos-nyálas nyali-fali szívecskés puszcsikás képből 3-4 darab / nap),

— stb.

Ezenfelül nem vitatom, vannak olyanok is sokan, akik mindenféle hátsó szándék nélkül tesznek ki egy közös képet a nyaralásukról, csak elég ritkán fedezni fel ilyet.

A túlzásba vitt megosztások mögött nem tudom mi állhat, sem a kijelentés mellett, sem ellene nem szeretnék állást foglalni.

Azt viszont való igaz, ahogy többen is írtátok, mindenki pakolgatja ki a romantikus idézeteket, a közös képeket stb stb, de a háttérben ugyanúgy vannak bajok, hol kicsi, hol nagy. Azt kifelejtettétek, hogy néha egymás szidása is kikerül, csak egy gyors békülés után ezeket le is törlik.

Talán nem a boldogtalanságukat akarják kompenzálni megosztásukkal, inkább versenyeznek egymással hogy ki tud boldogabbnak tűnni függetlenül a valós háttértől, legyen minél több irogyük.

Ha megkeresitek az ilyen versengős ismerősök képét, akkor mit láttok? Nyaralás, wellness, napszemcsiben sütkérezés, rózsa hegyek, igazából filmbe illik az életük, te meg gürizel reggeltől estig, a párod szintúgy és nem hogy pezsgőfürdőzni, egy gyors zuhi után szexelni sincs kedvetek mert mindjárt lehet kelni.

Induljunk ki abból, hogy Puzsér egy hivatásos megmondóember. Szóval virágnyelven egy senki, aki abból él meg, hogy többen ismerik az arcát meg a bohóckomédiába illő stílusát. Mondjuk ha jobban belegondolok ez kissé degradálja a bohócok nehezen felépített munkáját.

A világ tele van fossal, ehhez nem kell "semmihiez nem értő" média patkánynak lenni, hogy ezt észrevegyük és közöljük az éterrel. Az most más kérdés, hogy az emberek birkák és nem csinálnak semmit, maximum akkor ha a fostenger már ellepi őket és szabályosan belefulladnak.

No ezt a gondolatmenet követve szerinted mennyire érdekel a véleménye, úgy bármiről ?

De nem.mindegy ám,hogy a szép dolgokról kirakott képek milyen rendszerességgel jelennek meg.

Én tudok nem is egy példát,ahol cuki-cuki,így szeretem-úgy szeretem,puszilózós képek hada van fent nap,mint nap...és egy nagy f,,os a kapcsolat!

Szerintem az illúzió ott kezdődik, amikor valaki, aki a képernyő előtt ül, és nézegeti ezeket a képeket, azt képzeli, hogy ezek a kapcsolatok nem ugyanolyan hétköznapi kapcsolatok, mint bármelyik más. Hullámhegyekkel, völgyekkel, vitákkal, kibékülésekkel, boldogsággal, rosszkedvvel, stb. Azzal, hogy valaki kitesz egy képet, vagy egy posztot arról, hogy ő most épp boldog, egy szóval sem állítja, hogy minden időpillanatban boldog. Azt mutatja, hogy bizony volt egy pillanat az életében, amire nagyon büszke és boldogsággal tölti el, ezért megosztja a világgal. A rosszat senki sem fogja megosztani magáról. És szerintem nem is feladata ez senkinek, hiszen teljesen természetes, hogy az élet negatív dolgait nem kürtöli világgá az ember, legfeljebb azokkal osztja meg, akik segíteni tudnak neki. A boldogság megosztása más, mert az (egy normális világban) másokat is megmosolyogtat, másokban is örömöt ébreszthet.

Senkinek sem "kötelessége" szerintem, hogy a TELJES kapcsolatát közzétegye facebookon, vagy akárhol. Nem jogos szerintem akárkit is "felelősségre vonni" azért, mert a boldog pillanatait osztja meg másokkal, és a nem boldogokat pedig nem.

Szerintem itt egyedül azzal van a baj, hogy az emberek fejében ezzel már "jobbnak mutatja a kapcsolatát, mint amilyen valójában". Mert milyen is? Miért ilyen következtetéseket von le a képernyő előtt gúvadó ember a boldog posztokból? Miért hiszi azt, hogy a facebook alapján meg lehet ítélni akárkit is? Mert bizony azáltal, hogy azt feltételezi, hogy a posztoló egy képet akar csak kialakítani magáról, valójában ő gondolja úgy, hogy a facebook mutatja meg az életet, pedig ezt senki sem állította neki.

Szerintem valaki, aki egy picit is utánagondol, és objektíven is megvizsgálja a témát, rájön majd, hogy logikátlan ez az érvelés, és ha elfogadná az igazságát, akkor igazából ő maga lenne olyan, amit állítólag "lenéz". Mert nem a posztoló állítja azt, hogy neki aztán semmi problémája nincsen, hanem csak a nézegető gondolja azt, hogy ezt akarja állítani.

De tényleg... Belegondolt már valaki ebbe a nagyon divatos témába? Hogy ha valaki, aki egy jó kapcsolatban van, és szeret képeket feltölteni az internetre, akkor ő egy rossz kapcsolatban van?

Illetve hogy ezáltal az lett a jó kapcsolat mércéje, hogy mennyire NEM osztják meg másokkal közösségi oldalakon a kapcsolatukat?

Nem abszurd ez egy kicsit? (Értem én, hogy átmenet a jó megoldás, én is úgy gondolom, de nem egy ismerősömtől hallottam már, hogy ő aztán semmit nem akar megosztani magukról, mert az magamutogatás, nem attól jó a kapcsolat, akkor jó, ha nincs is fent semmi, stb.)

(az előző voltam)

"de régen nem is volt fontos az embereknek, hogy kirakják félvadidegenek és vadidegenek százai vagy ezrei elé, hogy hogy élnek a négy fal között"

Régen nem volt még internet sem. Az utcán ültek az asszonyok, meg esetleg a férfiak is, vagy ők a kocsmában és ott pletykálták ki egymás, meg a mások magánéletét annak, akinek tudták, boldog-boldogtalannak. Már aki olyan volt és a többség olyan volt.

Én tudom, lassan a negyedik x-et taposom és még emlékszem a dédim és a nagyszüleim korabeli emberekre.

Ráadásul soha nem értettem, hogy ha két ember az utcán, vagy az ismerősök, barátok, rokonok előtt élőben átöleli, megpuszilja egymást, együtt mutatkoznak és ez elvileg természetes, miért lenne ez ugyanezen emberek előtt magamutogatás, ha az interneten történik?

Nem tudom, mennyi idős vagy és nem tudom, emlékszel-e, amikor még maximum fényképeket küldhettünk a családtagoknak postán, vagy adhattunk személyesen?

Vagy csak úgy magunknak fotóztunk ilyen képeket?

Azokon is szinte mindegyiken vidám, vagy annak tűnő pillanatok vannak, hiszen a legtöbb esetben az emberek a vidám, boldog pillanataikat szeretnék megörökíteni, ezekre szeretnének emlékezni.

Semmi összefüggés nincs arányaiban a Facebook-ra kirakott közös képek és a kapcsolat minősége között. Önmagában ettől még lehet szó akár rossz, akár jó kapcsolatról.