Az ismerőseiteknél a párok hány %-a tényleg jo pár? Sokan vannak nem hozzájuk passzoloval együtt? Miért, miota? Igy is jol érzik magukat?

0%

Az egyik barátnőmmel a pasi macska-egér játékot játszik (úgy, hogy van 1 hónapos kislányuk), egy másiknál a csaj egy hiszti gép, a pasiból papucsot csinál/t. A többieknél szintén ez van. Szerintük ez azért van így mert nem találnának jobbat és inkább tűrnek.

Hát köszönöm, inkább egyedül vagyok, boldogan!

Igazán jó párt nem tudok mondani én sem. Én az vettem észre, hogy inkább az egymásrautaltság a jellemző és nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez már generációk óta így megy.

Felnő a gyerek, még fel sem fogja és pálya- meg párválasztás előtt áll, van erre 2-3 éve, hogy döntsön, aztán amit választ azzal lesz a későbbiekben (kevés az, aki jól dönt ekkor). Vagy, ha rosszul választ és szakít/elválik, akkor az hatással lesz az életére és a további kapcsolataira (aki illene hozzá már foglalt, gyerekes szülő, amit nem mindenki tud vállani, stb.). Nagyon keveseknek sikerül ebből kilépni, azoknak is úgy, hogy van hozzá anyagi mozgásterük és találnak megfelelő új párt.

Sokan akkor érnek meg és válnak tapasztalttá, (korukból adódóan is), amikor már átesnek egy ilyen rossz döntés következményein, csakhogy már nem tudják visszaforgatni az idő kerekét.

Szóval szerintem az a baj, hogy az emberek túl korán kényszerülnek olyan döntési helyzetbe, amely meghaladja a képességüket. (Ja és ha a szülő "besegít", mert hogy ő "tapasztaltabb" és megmondja mit tegyen a gyereke, nahát az sem szokott sok jóra vezetni. Kb. ugyanaz, a forgatókönyv.)

A százalékot csak becsülni tudnám, de nem sok, maximum 10-20.

A közeli barátaim között van viszont 3 nagyon példamutató házaspár, akiknek belelátok annyira az életébe, hogy őszintén fell tudjak rájuk nézni.

Emellett a közelmúltban két lányismerősöm is végre le tudott zárni egy-egy többéves, de nagyon szar kapcsolatot, és most sokkal boldogabbak :)