Elmondtam neki, hogy szeretem. Ez volt a reakció, mit tegyek most? 24/L

Elmondtam neki, hogy szeretem...ez volt a reakció,mit tegyek most? 24/L

Hosszú történet ez, de megpróbálom amennyire csak lehet rövidre fogni..

3éve megismertem egy fiút, azt a fiút akire azt mondták a barátnőim adjam le az elvárásaim, mert ilyen nem létezik...de igen...megismertem és életem legboldogabb időszakát éltem át, soha nem voltam ilyen boldog mint mellette… Ám a sors szétválasztott minket, elmúltak az érzései irántam és hosszas kinlódás után Én tettem meg azt a lépést hogy vessünk ennek véget. Ezután megéltem a poklot...sirva keltem és feküdtem, nem mentem sehova, minden gondolatom Ő volt, lefogytam… és sorolhatnám. Szakitás után 3 hónappal egy buliban találkoztunk először, nem történt semmi. Aztán rá egy hónapra ismét egy buliban találkoztunk ahol Én a kelleténél többet ittam és beszélgetésbe kezdtem vele, kedves volt, megölelt, megpuszilgatott. Én persze reményt neszelve bátorkodtam és irtam neki, hogy találkozzunk, amire elutasitást kaptam,az a beszélgetés akkor(2014 nyár eleje) vitába torkollott és olyanokat mondtam neki amit magam is megbántam. Ezután fél évvel neki lett barátnője amit Én szintén pokolként éltem meg, de elfogadtam. Aztán nem hallottam róla semmit, sokáig… Mig nem véletlen összefutott barátnőmmel tavaly nyár elején és tudomásomra jutott, hogy beteg...kórházba jár stb.. ( egészségügyis vagyok, és pont az én szakterületem a betegsége). Írtam neki egy smst, hogy ha kell keressen meg segitek amiben tudok. Ez így is lett, facebookon leirta mi van vele, Én leirtam neki a tanácsaim stb, de Ő megmagyarázhatatlanul eltünt, majd pár hét múlva irt egy üzenetet hogy szét van esve ne haragudjak. Eltelt 1 hónap és megtudtam vége lett a kapcsolatának, majd a kórházban véletlen összetalálkoztunk...1,5 év után látni...furcsa volt. Majd jott tőle egy üzenet a facebookon hogy nagyon szép a hajam stb ( eredeti göndör és mikor mi együtt voltunk sose látta kiengedve mert nem szerettem) Meglepett az üzenet és bátorkodtam oda menni hozzá hogy mi a helyzet hogy van. Mintha mi se történt volna...azon kaptam magam hogy 1 órája beszélgetünk...mindenről, nagyon jó volt. Felajánlottam neki további segitségemet amit elfogadott, és onnantól kezdve minden héten beszéltünk 3-4x, találkoztunk is párszor. Egyszercsak elkezdett udvarolgatni ami nekem nagyon jól esett… Átmentem hozzájuk, persze bepróbálkozott, hogy Ő meghálálná nekem a sok segitségemet természetben, mire én elutasitotam hogy ne használjon ki, ilyen célokra más lányokat keressen (persze rohadt nehéz volt nemet mondani). De mintha mi se történt volna, folytattuk a beszélgetéseket, 2hónap után találkoztunk ismét egy koncerten ahol kb keresztül nézett rajtam amit nem értettem. Majd jött az üzenet hogy ne haragudjak de kicsit összejöttek a dolgok, gondjai vannak stb. Meghallgattam elmondta mi bántja, próbáltam tanácsot adni. Beszélgettünk tovább...aztán bejött látogatóba a mamájához és benézett hozzám is, beszélgettünk,nevettünk,szivattuk egymást, elvoltunk. De nem tudtam hova tenni, hogy ez most mi ? Vivódtam és nyirtam magam a gondolataimmal, bizonytalanság kicsinált.

Megbeszéltük hogy most pénteken találkozzunk menjek el hozzájuk megnézünk egy filmet. Igy is lett, de én elhatározotam hogy megkérdezem tőle mi ez a fél év? Mert nem tudom hova tenni a viselkedését… Elmentem, és kb 5perc telt el, oda bújt hozzám,megfogta a kezem stb . Én ellöktem magamtól de nem adta fel, folytatta...és közben mondta hogy nem bir magával, gyönyörű vagyok stb… Én szintén mondtam hogy hagyjon békén és ha kangörcse van keressen mást,mire mondta hogy eszébe nincs kihasználni, de barátok vagyunk,nem? Ennyi belefér. Hát mondom részemről nem ez a barátság, és hogy tudom nem vagyok neki közömbös mert látszik rajta, kár tagadnia. Aztán egy komoly beszélgetésbe kezdtünk...bocsánatot kért sok mindenért amit akkor tett velem ( nem becsülte meg kellőképp amiket érte tettem). Megmondtam neki, hogy vagy hagyjuk egymást békén vagy ismerjük meg egymást újra és próbáljuk meg...mire azt a választ kaptam, hogy Ő barátként tekint rám, és most nincs ideje kapcsolatra, és hogy nem tudna velem foglalkozni a sok teendője miatt. Átbeszéltük párszor...de még mindig ezt hajtogatta meg hogy fél hogy ismét csalódást okozna nekem és nem érdemlem meg stb. Irtam neki egy levelet pár hónapja amiben minden benne van, hogy mi történt bennem a 2 év külön lét alatt, hogy a mai napig szeretem stb...lényegében ,,szerelmet” vallottam. Mikor kikisért a kezébe nyomtam és otthagytam. Elindultam...elkezdtem sirni, mert az utolsó pillanatig reméltem, hogy újra kezdjük, hogy azért adta nekem vissza a sors, különben miért huzodott volna ez fél évig?! Egyszercsak megcsörrent a telefonom.. Ő volt… sirva hivott,, úgy zokogott nem értettem mit mondd, és mondtam neki vissza megyek. Kisirt szemekkel álltunk egymás előtt..és azt mondta nem tudna engem boldoggá tenni, és hogy nem én vagyok az Ő embere, és hogy sajnálja hogy ilyen fájdalmakat okozott nekem akaratlanul, megöleltük egymást, egymás karjaiba zokogtunk, és végül elköszöntem tőle...örökre?!

Barátnak tart csak, de azért megőrül hogy hozzám érhessen és eszeveszett módon kiván? Meg ennyire meghatja a levelem, hogy sir? Azthittem csak elolvassa….és betartja amit kértem benne hogy ne jöjjön sajnálomos sablon szövegekkel…

Nem tudom hova tenni…

Darabokban vagyok megint, összetörve, mert szeretem, bolondulásig úgy ahogy van inmáron lassan 3 éve, nekem Ő a tökéletes, nem tudok mit tenni, bármit megtettem volna érte...átközltöztem volna abba a városba ahol egyetemista...bármit..

Vajon jól tettem amit tettem?