Ha a szerelem csak 3 évig tart, akkor miért élnek házasságban életük végéig az emberek?

Jó dolog a szerelem, de van annál jobb is. NA akik ezt felismerik, azok képesek életük végéig jó házasságban élni.

Akik mindig csak a szerelmet hajkurásszák, a pillangók a hasamban meg a mást nem látok nem hallok élményt, azok talán a házasságig se jutnak el.

Tisztázzunk valamit! A szerelem (az IGAZI szerelem) életveszélyes, vagy inkább ön- és közveszélyes állapot. Evolúció bácsi nem volt felkészülve arra, hogy az ember majd gépeken dolgozik, autót vezet, stb, és hogy ezeket a tevékenységeket a szerelmes embernek is el kell végeznie. Ez egy végsőkig felfokozott idegállapot, természetes tehát, hogy nem tarthat örökké. 2 évre teszik a hormon lebomlását.

Csakhogy! Jó esetben a szerelem után jön valami más, amire nincs szó. Nem szerelem, hiszen egy révbe ért ember boldog és magabiztos kötődése ez, és nem szeretet, mert annál ezerszer erősebb. Sokan ezt is szerelemnek hívják, és ebből adódik a félreértés.

Én ezt a hegesztéshez szoktam hasonlítani. Amikor kezdődik a dolog, hatalmas hő és vakító fényesség mellett egymásba olvad két munkadarab. Amikor kihűl, és lepattog róla minden felesleges salakanyag, akkor látszik meg, hogy mennyire sikerült a mutatvány, mennyire lett elválaszthatatlan a két munkadarab. Trehány munka esetén simán szétesnek, elválnak egymástól, míg az igényes kivitelezésnél örökre összeforrnak, törhetetlen egységet képeznek. Eggyé válnak.

Munkáról és kivitelezésről beszéltem. Nem véletlenül, mert egy kapcsolatot ápolni kell. A legszebb szerelemből is csak akkor lesz örökké bimbózó virág, ha napi szinten teszünk is érte. Mindketten! De ez persze nem fáradság, nem nyűg, hiszen olyan valakiért tesszük, aki a mi jobbik felünk, tehát aki tulajdonképpen mi magunk vagyunk.

Akik ismerik ezt az érzést, azok elmondhatják, hogy csak így érdemes élni. De manapság kevés az ilyen.