S. O. S. nem tudom mit tegyek. Ti hogyan vezetitek az anyagiakat a párotokkal? (akivel még nem éltek házasságban)

A helyzet a következő:

a párom megsértődött, mert én ki mertem jelenteni, hogy az a pénz, amit születésnapra vagy karácsonyra AJÁNDÉKBA kaptam, azért, hogy abból vegyek magamnak valamit, ami tetszik, az az én pénzem. Szerinte ez is közös pénz és a napi dolgainkra kellene költenem. És ez neki rosszul esett, hogy azt mondtam, hogy az az enyém, mert ilyet nem mondhatnék egy kapcsolatban és azt mondta, ő sem mondana ilyet sose.

Nem vagyok anyagias, és nem szórom a pénzt sem, általában összegyűjtögetem amit kapok, aztán időnként meglepem magamat valamivel, és az nagyon jól esik és olyankor arra gondolok, hogy akkor ezt most valamely családtagomtól kaptam, akitől a pénzt.

De mindig hagyok tartalékba, vészhelyzetre. Nem egyszer ehhez nyúltam hozzá akkor is, amikor befigyelt egy szűkösebb hónap. Így hát mégiscsak közös célra használtam fel. De azt nem szeretném, hogy egyből közösbe menjen, és elköltsük, azt kicsit amolyan elherdálásnak tartanám. ÉS persze, az AZ ajándékom is.

Ez most olyan nagy bűn? Én nem látom jól a dolgot?

A másik meg az, hogy elkezdte mondani a párom, hogy az egyik ismerősének a barátnője is ezt csinálja, hogy elmegy dolgozni pluszba és akkor az az ő pénze, de ha a pasi megy pluszba az közös... Én, amikor terveztem, hogy megyek máshova is, akkor azt úgy gondoltam, hogy az én keresem, tehát fizetés, tehát közös kassza. Erre elkezdi mondani az én párocskám, hogy majd akkor amit ő pluszba keres, akkor az az övé és csak magára költi. És a jó égnek sem akarja meglátni a különbséget a megkeresett és az ajándékba kapott pénz között.

ÉS ezen most jól összevitatkoztunk, de persze belevág a mondatomba (ami nálam nagyfokú tiszteletlenségnek számít), cinikus, és annyira elbeszélünk egymás mellett, hogy most már az is felmerült bennem, hogy egyáltalán van -e értelme így, összeillünk-e? Mindemellett szeretem, imádom, de ezt nem tudom meddig lehet elviselni...