Nektek is az a mottótok, hogy élni és élni hagyni? Szerintetek is fontos, hogy a szerelemben is hagyjunk levegőt egymásnak, ne telepedjünk rá a másik félre?

9-es, én a helyedben elgondolkodnék, hogy miért olyan pasikat választasz, amilyeneket.. Ha sorozatban ugyanazt a rosszat "vonzod be", ott a te készülékedben lesz a hiba..

Nálunk jelen van a feltétlen bizalom a vőlegényemmel, emellett vannak ellenkező nemű barátaink, külön időtöltéseink, utazunk, fesztiválozunk is külön, ha úgy alakul, nem cs-szegetjük egymást apróságokkal sem, nem próbáljuk ráerőltetni a másikra azt, amit nem szeretne..

Sosem hisztiztem neki, valahogy mégis a tenyerén hordoz, érezteti, mennyire szeret, egy percig nem adott okot kételkedésre. Tudni kell jól, magadhoz illően választani, a hiszti nem jó semmire sem.. A barátnőid is rá fognak fázni, meglátod.

Ezen kívül a 10-es nagyon jól mondja, érdemes lenne hallgatnod rá.

Mért nézegethetne kocsányon logó szemmel idegen nőket? Megengethetetlen.

Igen is jár a figyelem.

Neki is adnia kell

Azt gondolom, ez így lenne az egészséges és a helyes, de ugye minden kontextustól függ. Most gyorsan egy példa: az első kérdésre, ha színházba vagy esküvőre akarna csöcskidobós miniben menni egy lány, akkor nem árt, ha rászólnak. De ez tényleg csak akkor, ha illemszabályt hág át, nem azért, mert én azt mondtam / mert az nekem úgy tetszik.

Egy egészséges ember sztem egyedül is tud örülni, boldognak lenni, és nem érzi magát nem egész embernek, ha nem a másikkal van. Ezért is fontos a "me-time", a saját szféra. Persze van egy-két olyan pár, akiknek az jön be tényleg (és nemcsak mondják, vagy nem az van, hogy az egyikük akaszkodik, a másik meg fél beszólni, hogy levegőt), de az emberek többsége, ha egészséges a lelkülete, azért vágyik pici magámszférára is. Amit én eddig láttam olyat egy kapcsolatban, aki jobban rátelepült a másikra, az az illető mindig pszichésen minimálisan zavarodott, komplexusos volt.