Ha választani kell, mire tennétek a voksotokat: szerelem vagy gyerekvállalás?

Köszönöm szépen a további válaszokat, nem is gondoltam, hogy ennyi gondolat érkezik, mindenkinek ment a plusz pont.

Közben találkoztunk, de nem volt semmi, csak beszélgettünk, nem akarom siettetni és elszúrni most. Amúgy ő nem egy felelőtlen gyökér, jó munkája van, a nulláról jutott idáig, ahogy én is, semmi nem volt ingyen egyikünknek sem. Az egy dolog, hogy nem volt még köztünk igazi, "hivatalos" kapcsolat eddig, de én úgy érzem, lelkileg nagyon közel állunk egymáshoz, sokat segítettünk egymásnak és támogattuk egymást az évek során.

Szerintem nála az lehet a gond, hogy az eddigi kapcsolatai mind elvárásokon alapultak - jaj legyen ez, legyen az, legyen gyerek stb, az senkit nem érdekelt, ő milyen valójában és mik a vágyai. Én elfogadom őt olyannak, amilyen, és viszont, nem véletlenül keres meg mindig ő engem. Ha nem lesz gyerek, hát nem lesz, sajnos a mai pasik - ezt az alapján mondom, amit eddig tapasztaltam - , nem az elköteleződés és a komolyság mintaképei. Volt olyan, aki közel egy év után kitalálta, hogy ja bocsi, én még mégsem akarok komoly kapcsolatot (nem együttélés, semmi kül, csak együtt töltött szabadidő), pedig az elején ezerrel bizonygatta, hogy na ő aztán nem olyan... :) Plusz a rengeteg válás, amit látok, akár gyerekkel, nem túl vonzó jövőkép. Hogyan várhatnám, hogy na majd pont most, közel a harminchoz, bekopogtat Mr. Tökéletes? Erre már nem gondolok.

Szóval egyelőre kivárok, meglátjuk, mi lesz, most több lehetőségünk lesz együtt lenni, a jövő pedig úgyis kiderül, ha nekem ezt dobta a gép, legyen így.