Lehetséges, hogy azért vagyok oda ennyire érte, mert hasonlít az exemre?

Én nagyon nehezen esek szerelembe, de olyankor nálam azaz igazi, mindent elsöprő érzés. Eddigi életemben egyszer fordult velem elő ilyen, 5 éven keresztül imádtam egy férfit, ebből 3 évet együtt is jártunk. Vele akartam leélni az életem, mellette akartam lefeküdni minden este és mellette kelni minden reggel, tőle akartam gyereket, az én életemben nem létezett más, csak Ő. Sajnos ez az érzés nem volt kölcsönös, 3 különböző nővel csalt meg a 3 év alatt (legalábbis ennyi derült ki), a harmadikat már nem tudtam neki megbocsájtani (bár lehet az első kettőt sem kellett volna..), szóval fájó szívvel, de szakítottam vele. Mindennek már 2 éve. Azt gondoltam az életben csak egyetlen igazi szerelem van, és én azt már megtaláltam és el is vesztettem, szóval kicsit sem törtem magam, hogy más fiúk iránt érdeklődjek.

Úgy kb fél éve mégis megismertem egy másik férfit, aki első perctől megmozgatott bennem valamit, pedig én esküszöm kézzel lábbal tiltakoztam ellene, de aztán végül 2 hónapja mégis beadtam a derekam, és engedtem az érzéseimnek. Nemrég mutattam be a barátaimnak, és felhívták a figyelmem, hogy mennyire hasonlít a volt páromra. Külsőre, a stílusuk, a mimikájuk, a szókincsük, az életfelfogásuk... hát szóval elég sok minden. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem mindez nem tűnt fel korábban, de azt hiszem nem akartam tudomásul venni.

Ez szerintetek mennyire normális? Lehet, hogy csak a régi nagy szerelem érzését próbálom "átültetni" ebbe a kapcsolatba?