Mit tegyek? A baratommal 1,5éve vagyunk együtt, elég bonyolult a kapcsolatunk.

Nem az a lényeg mit mond,hanem mit tesz!!!

Miért nem fogadnak el a szülei tudod esetleg? Először én is titokban jártam a barátommal, de miattam, mert az én szüleim leginkább apukám nem akarta, hogy legyen párkapcsolatom. Az ő szülei tudtak rólunk. Persz ez kb 2 hónapig tartott utána az én szüleimnek is elmondtuk, mivel feltűnt hogy túl sokat találkozunk. Azért ismerték őt, meg beszélgettek is vele, csak úgy eleinte nem örültek neki, ezért mindig azt mondtam, hogy csak barátok vagyunk stb. De mint említettem egy idő után feltűnt. Ekkor 17 éves voltam a barátom meg 21. 5 éve vagyunk együtt és semmi ilyen gondunk nincs. Visszatérve a ti problémáitokra. A féltékenység sajnos elronthatja a kapcsolatot. Én is sokszor féltékeny voltam, lehet hogy emiatt találkozik veled kevesebbet. Az pedig elég rossz hogy ha 1,5 éve együtt vagytok de titokban. Milyen apróságokon szoktál kiborulni ha féltékeny vagy? Lehet, hogy nem apróságok? Miből gondolod, hogy nem szeret? Miért látod úgy néha?

Azért szerintem érdemes lenne megkérdezni, hogy miért nem vihet haza? Voltál már náluk valamikor is? Ne legyél féltékeny ha csak beszélget vagy ha csak likeol. Szerintem ennek nincs értelme, ha csak nem olyan mellkidobos lányok képét lájkolja. Én úgy győztem le a féltékenységemet az elején, hogy nem gondoltam hosszú távra (persze akkor már mindkettőnk szülei tudtak rólunk) mikor elkezdtem hosszútávra gondolni én is nagyon féltékeny lettem, de én olyanok miatt, amikor a testvéréhez jött a lány és ő ment ki érte kocsival, de utána beláttam, hogy igazából felesleges. Utána amiatt, mert az egyik lány barátnőjének, ajánlott egy munkát, amikor tudta hogy nekem nem volt akkor állásom már pár hónapja, nem pedig nekem, holott én is eltudtam volna végezni azt a feladatot. De utólag kiderült hogy így jobban jártam mert az aki a munkát adta nem fizetett.( na meg persze most már egyetemen vagyok) Kicsit belemélyedtem, most pedig az nyugtat meg, amikor féltékeny vagyok: ha elhagy, majd megbánja, nálam jobbat úgy sem kaphat. Tudom elég egós kijelentés, de ezzel egy kicsit jobban tudom kezelni a féltékenységemet, mert sajnos régebben én is nagyon féltékeny voltam. És már mondtam is neki, amit gondolok, meg ő is mondta, hogy ő is ugyan így gondolja :) úgy hogy sikerült megbeszélnünk. Persze ez egyrészt viccelődés is, de engem ez egy kicsit megnyugtat. És semmiképp ne add alább, legalább egy próbát lehetne tenni a szüleinél. Hány éves a barátod?

Most mégis mit vársz? Látod a saját hibáid, te magad írtad le őket, tehát legalább ennyire érett vagy. Most légy még egy kicsit érettebb, és szabadulj meg a hibáidtól! Akkor talán ő is jobban értékel majd.