Szerintetek tényleg létezik ennyire önzetlen ember és jó párkapcsolat?

Előre szólok, hosszú lesz... Adott egy (lassan) volt férj, aki külföldön él, és adott egy közös kisfiú, akivel én itthon élek. 8 hónapja új párom lett, bár 11 év korkülönbség van köztünk az ő javára, és (bár nem nyilvános még a kapcsolatunk) aki tud rólunk, mind mondja, hogy sokkal szebb vagyok nála arányaiban, nem illünk össze, de nekem külsőre is tökéletes, lázba hoz, megőrülök érte. Viszont az utóbbi időben elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon ő tényleg ennyire jó és tökéletes ember? Albérletben lakom a gyermekemmel, és mikor jön (minden nap tud jönni szerencsére), mindig hoz vagy a kisfiamnak, vagy nekem valamit, bebútorozza a lakást, sajnos anyagilag nagyon nehéz egyedül a gyerkőccel, folyamatosan kisegít. Sőt azt is elviseli szó nélkül, ha jön haza a volt férjem, mivel nem tud máshova menni, az én lakásomban van, míg itthon van, persze külön szobában, de fordítva ha az új páromnál lenne ott pár napig a volt felesége, beleőrülnék.

Mindenben mellettem áll, segít, ahol tud, kedves, mindenben megértő, normalis állása van, és tényleg egy rugalmas ember.

Volt felesége neki is (ahogy már említettem), van közös gyermek is, de a volt feleség megcsalta és mástól született babája (sajna a párom vezetéknevét viseli, mert még házasok voltak, mikor született a baba, és egyszerűen ezen mar nem akart balhézni).

Minden pillanatáról tudok, minden álmomat valóra váltja, már alig várja hogy elváljak és feleségül vehessen, de mégis félek: mi van ha ez egy szép álom csak? És egyszer csak kiderül egy hatalmas szépséghiba róla?

Van olyan köztetek, aki szintén úgy érzi, hogy ennyire tökéletes a párja? Tudom, tudom rózsaszín köd, stb, de ilyet még életemben nem éreztem!

Lehet hogy a sok rossz év és a sok bántás miatt vagyok ennyire óvatos és bizalmatlan?