Miért tükrözi egy ember jellemét az, hogy nem szereti a gyerekeket? Miért ez az ok arra, hogy nem jönnétek vele össze?

Olvastam itt egy kérdésben pár embertől, hogy neki nem is az a kizáró ok, hogy nem akar a nő gyereket, hanem hogyha nem szereti őket, akkor rossz ember és gonosz.

Én utálom a gyerekeket, irritálnak. Viszont az állatokat imádom, állatvédőként tevékenykedem szabadidőmben, vagy egy menhelyről hozott kutyám is. Én egyszerűen nem vágyom gyerekre, nem látom őket cukinak, és édesnek, csak nyálasnak és hangosnak. A kutyám is nyálas, de mégis teljesen más érzést vált ki belőlem, mint egy gyerek. Épp ezért nem is vágyom rá. Egyáltalán.

Sőt, valójában az embereket nem szeretem, úgy általában, hisz a sok borzalomról az ember tehet. Természetesen léteznek kivételek, és különbséget teszek ember és ember között, de alapesetben gonosznak tartom az embereket, nem szeretek idegenek között lenni. Gondolom ez is egy oka annak, hogy a gyerekeket sem szeretem.

De nem értem, hogy miért kell ebben mérni valaki értékét? Úgy gondolom, hogy az az alap dolog, a társadalmi elvárás, hogy valaki szeresse az embereket, odalegyen a gyerekekért, de a legtöbb ember semmibe nézi az állatokat, és szenvedésnek teszi ki őket. Még azok is, akikről azt gondolná az ember, hogy jó emberek.

Én abban mérem egy ember értékét, hogy az állatokat mennyire szereti, azokkal hogy bánik, nem pedig abban, hogy egy emberi lényt, akár egy gyereket is, szeret-e vagy sem. Ha bánt, az más kérdés, de szeretni és akarni nem elítélendő és nem rossz tulajdonságra utal.