Ha valakivel folyton összehoz a sors kis szünetekkel, akkor az azt jelenti, hogy vele kell lennem?

A szétválás oka, hogy a pasi valószínűleg mentálisan beteg, mert nem tud senkivel kapcsolatot kialakítani, nincsenek barátai, kitalált barátja van, aki megvédi mindenkitől, amit eddig nem akartam komolyan venni, de aztán komolyan vettem, amikor kiderült, hogy tényleg beteg. Ő lassan kezdi beismerni, hogy segítségre szorul, csak ugye az azzal lenne egyenlő, hogy egy szerencsétlen. Nem kommunikatív, rengeteg gondja van, lusta is, mert depressziós, lelki problémái vannak. Én tartottam benne a lelket, próbáltam segíteni neki, de nem tudtam, és szembesítettem a problémájával, és ezért szakítottunk legutoljára, mert ő nagyon durván "tönkrement". Most ott tartok, hogy szívesen segítenék neki, de csak módjával, beszélgetéssel, de nem mernék vele kapcsolatba kezdeni, mert veszélyesnek tartom, viszont én vagyok az egyetlen ember, aki el tudja viselni, aki nem nevetné meg vetné ki, hanem segítene.