Hogyan vegyem rá a barátomat, hogy bemutasson az édesapjának? 20L

Ez egy nagyon összetett dolog, és fogalmad sincs szerintem, hogy egy férfinek milyen amikor az apja nem része az életének. Én sajnos tudom, gyerekkorom óta nem keresett, én meg nem kereshettem. Pedig emlékszem, óvodás koromban nagyon apás voltam. Jó lett volna ha lett volna egy apa, aki megtanít motorozni, hegeszteni, szerelni, barkácsolni, stb. Ehelyett mindent magam tanultam, senki sem segített semmiben, talán jobb is így, csak mégis, amikor kellett akkor sosem volt. Mivel én ezeket szeretem, és a mai napig ezeket a dolgokat élvezem, autószerelőként.

Képzeld el, ha neked nincs édesanyád, kivel beszélted volna meg a női dolgaidat? Ugye nem apáddal?!

Nekem ezek nagyon durva sebek az életemben, amik nyilván kezdenek begyógyulni. Így túl azon hogy már 15 éve nem láttam, nem keresett, nem beszéltünk, hát inkább már nem is érdekel. Egyébként az exem egyik volt osztálytársa elég közeli rokona a mostani élettársának, vitte a hírt sokáig, amíg középiskolás voltam, és hozta nekem is (bár engem már nem igazán érdekelt). Amikor mentem felvételizni egy iskolába középsuli után, akkor az idióta osztálytársa még azt is kitalálta, hogy apámhoz megyek (csak mert abban a városban lakott apám, ahol a suli van). Jó vicc...

Egyébként édesanyám is majdhogynem apa nélkül nőtt fel. Csak volt annyi különbség, hogy nagyapám az óvodába a kerítésen mindig dugdosta be édesanyámnak a csokikat, rágókat, szóval szerette, és tudta hogy az ő lánya, és törődni kell vele, ahogy mindig is tette. Egyébként ezt nagyanyám mesélte el, aki amúgy nagyon haragudott rá mert sok rosszat tett, de ha másért nem is, de ezért tisztelte az öreget, hogy a lányáért mindent megtett. Egyébként az enyém is megtehette volna ugyan ezt, vagy jelét adhatta volna annak, hogy él. Nem hibáztatom érte, de legalább tanultam, hogyha én ilyen helyzetbe kerülök, akkor tudom mit kell tennem.

Egyébként bírom az olyan embereket, akik nagy pofával megmondják a frankót, miszerint én is kereshettem volna. Ühüm, csak hogy én voltam a gyerek, aki azt sem tudta mi játszódik le benne. Másrészről meg édesanyám ellenezte a dolgot mindig is, szóval meg volt kötve a kezem, még ha akartam volna is. De nem akartam, na. Gyerekként nem a gyereknek kéne tegyen, hanem a szülő. Nekem ez a véleményem.

Csak azt akarom kihozni ebből, hogy ne erőltesd, mert tudom nagyon nehéz megérteni, és sosem fogod átérezni. De hidd el nekem, nagyon rossz, és próbáld meg tisztelni azt a nagyon bonyolult dolgot ami lejátszódik benne. Rendben?