Hogyan lehet javítani egy kicsit a bizalmatlanság érzésén?

A barátnőmmel 8 hónapja vagyunk együtt. Én egy rosszul lezárult 6 éves kapcsolatból hullottam ki vesztes félként, és rá 2-3 hónapra jött a mostani szerelmem. Az előző hosszú kapcsolatomban megcsaltak huzamosabb időn keresztül, úgyh. én is tudtam róla, de nem mertem lépni, hogy én úgysem kapnék normális csajt, úgyh. maradtam.(tudom, gyáva voltam, megérdemeltem, hogy átverjenek). Lényeg a lényeg, hogy mivel tudtam az egészről, bármikor amikor kölön mentünk el bulizni, vagy csak ő ment, mert én otthon maradtam, mindig gyomoridegem lett, mert tudtam, hogy ha az a bizonyos harmadik nincs is a közelben a barátnőmben nem bízok. Csak akkor nyugodtam meg, amikor az éjszaka közepén haza jött. Namármost ez így ment évekig, és ez az érzés mélyen belém évődött, és áthoztam a mostani kapcsolatomba. Mivel azelőtt még nem volt hosszú kapcsolatom, nincs tapasztalatom abban, milyen megbízni egy nőben.

A mostani barátnőm teljesen más, hétközben sajnos nem találkozunk, mert 150 km választ el, de érzem, hogy szeret, és mivel ő is több kapcsolatból szállt ki szárnyaszegett madárként, hányingere van a hűtlenség gondolatától is. Régi ismerősök vagyunk, 9 éve ismerjük egymást, de valahogy most jött el az ideje, hogy összesodorjon a sors. Az ismerettség olyan szintű, hogy azért barátoknak nem neveztem volna magunkat, a barátnőmnek a testvére évek óta benne van a baráti társaságomban, és nagyon jó barátok vagyunk.Ezért amikor a nővérével összejöttem, ő egyből kezdte neki mondani, hogy mennyire megbízható ember vagyok, és még lányt én nem vertem át, így a mostani barátnőm az első pillanattól vakon bízik bennem, ami nagyon jó érzés, és tudom, hogy nem fogok visszaélni vele.Másik az, hogy én férfi létemre az a törődős fajta vagyok, 1 nap sem vagyok lusta elmondani neki, hogy milyen gyönyörű, és éreztetni vele, hogy mennyire fontos nekem. Meglepetésszerűen virágot szoktam neki vinni, mindegy, és ehhez nem feltétlenül kell semmilyen különleges ünnep vagy alkalom, egyszerűen csak szeretem éreztetni vele, hogy megbecsülöm, és ajándékként tekintek rá, amit az élettől kaptam.

Viszont a tegnap bulizni ment, és lévén hétköznap, én nem vagyok vele, viszont amikor felhívott, egyből az a régi idegességérzet fogott el, amit egyből észre vett, és már nem is olyan keddvel ment el bulizni. Valahogy meggyőztem, hogy menjen, érezze jól magát, de szerintem egész éjszaka azon járt az esze, hogy megbántott engem, és ezért utálom magam. Nincs okom ne bízni benne, és 25 éves fejjel azért egy ilyen tüneményt meg szeretnék becsülni, vagyis olyan társ lenni, aki számára minden szempontból megfelelő, de vannak félelmeim amiket nem tudok levetkőzni, és ezt nem akarom, hogy a kapcsolatunk róvására menjen.Az baj ó, hogy ezen a tulajdonságomon nem hiszem, hogy az idő változtatni tudna, és azt irracionális megoldásnak tartom, hogy miattam bármiből is kimaradjon, csak azért, hogy jól érezzem magam, mert az úgy már önzőségbe fordul.