Hogyan felejtsem el a régi barátnőmet?

Na barátom. Pont ez a legrosszabb hozzáállás, a belső lelki nyugalom, ésszerűtlen sanyargatása. Ez önkínzás. Ha te elnyomod, nem beszéled meg, vagy ki, az érzelmeidet, az csak egyre nagyobb lelki teher lesz. Így az életben nem lesz egészséges, normális párkapcsolatod. Felteszel egy álarcot, ez pedig képmutatás. Konkrétan, te homokba dugod a fejed, és beletörődsz dolgokba. Pedig belül tudod hogy mit akarsz, mit szeretnél. Te becsapod saját magadat és az embereket is, ezzel a gondolatmenettel és cselekedetekkel. Ha ilyen maradsz és nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor csak egy lelkileg-érzelmileg, labilis beteg ember leszel. Egy igazi jó barát elkellene, akiben bízol és kifejezésre tudnád juttatni az érzelmeidet, problémáidat. Ezt neked is akarnod kell, különben csak sodródsz az árral. Az jó pont hogy beismered, viszont kevés, ha nem teszel ellene. Talán fel kellene keresned egy pszichoterapeutát, ha másképp nem megy.

A volt barátnőm, pontosan ilyen. Sajnos utólag derült ki. Szakított velem, de még meg se mondta mi az igazi oka. Utána meg csak bizonytalanságba tartott, meg igérgette hogy megbeszéljük. A végén meg össze vissza hazudozott, letagadott dolgokat, vagy nem ismert be. Ráadásul, kiderült hogy, jól érezte magát velem, és tudja hogy benne van a hiba. Nem utolsó sorban, nagyon makacs is. Te is az vagy, mert ragaszkodsz, ehhez a korlátolt gondolkodáshoz. Elijeszted, elhidegíted az embereket ezzel magadtól. Ha nem akarsz megzakkanni, vegyél erőt magadon, és változtass.

Hogy lett vége a kapcsolatodnak? Elmesélnéd,

Egyébként a felejtés nem fog nagyon menni, ha magányos és zárkózott vagy.

2-es!

Ez azért, korántsem így van.

Ha még valaki szereti a másikat, és úgy csajozik-nőzik, az nem jó. Az nem tiszta dolog, mert ámítja és becsapja a másik felet és magát is. Úgy meg nem állhat hozzá, hogy majd beleszeret. Ismerkedjen, és majd ha megvan a bizalom és vonzalom, egy másik iránt, akkor mehet. Jó elfoglaltság, a társas tevékenységek. Esélyesebb a továbblépés, ismerkedés.

Nem azért ajánlottam a pszichoterapeutát, mert nehezen felejtesz. Olvass vissza. Mert kifelé mást mutatsz, mint amilyen vagy valójában. Valami oka van, Ok nélkül nem így cselekszünk, nem az ellenkezőjét mutatjuk ki az érzéseinknek. Írod is, hogy az érzéseid és a cselekedeteid nincsenek összhangban. Ennek okai vannak. Még ha ez nem is tudatosul benned. Az hogy érzékeny vagy, és elnyomod az érzéseidet, eléggé gáz. Neked is, és másoknak is. Én is nagyon érzékeny típus vagyok, de én kibeszélem magamból. És megkönnyebbülök.

Hibás vagy igen. Idézlek:

"Nagyon érzelgős ember vagyok, de ezt nem mutatom, ennek teljes ellentétét üzenem kifelé. Tudom, hogy ez nem jó, de ilyen vagyok. Kifelé mást mutatok, mint ami vagyok. Ilyen vagyok sajnos. Az érzéseim és cselekedeteim nincsenek összhangban és sajnos többnyire félreértenek teljesen."

Itt beismered hogy ebben hibás vagy. De ezen lehet változtatni.

Egyáltalán nincs igazam? Dehogynem. Mert makacs vagy, és képtelen vagy konfrontálódni.

Ha majd rájöttél, mi a helyes cselekedet, és azt mutatod, amit valójában érzel, gondolsz, akkor majd másképp látod a dolgokat. Ésszerűségben hiszel, de elnyomod az érzéseidet. Ebben nincs semmi racionalitás. Már elbuktad. Magaddal és másokkal szemben sem vagy így őszinte. "Mert ilyen vagy" Ez makacs és ésszerűtlen dolog. Az ilyen vagyok-on lehet változtatni.

A felejtésre írtam fentebb választ, mit tegyél.

Nem provokálni akarlak csak helyes utat mutatni. De veled vitatkozni sem lehet, mert szűk látókörű vagy, "nem vitázok, mert igazam van" típus vagy.