Ha annyira szereti a barátnőjét, miért feküdt le velem többször is? Felhozzam neki, hogy beszélnünk kéne kettőnkről?

Volt egy nagy plátói szerelmem, a srác szinte tökéletes külsőre és belsőre is. Azt hittem, hogy túljutottam rajta, meg elfelejtettem, de most hétvégén volt a szalagavatónk és ott volt a barátnője... Akiről eddig nem is tudtam, hogy létezik (a srác évfolyamtársam, a csaj vidéki). Szóval kicsit fura volt. Kicsit többet ittam, mint kellett volna és kimentem sírni, mert sok volt úgy az egész ott. Ő is kint volt és kérdezte, mi a baj, de nem mondtam semmit, elkezdett beszélni hozzám. Elmentünk sétálni, mondtam, hogy nem vagyok jól, haza akart vinni, de ezt nem akartam. Aztán csak sétálgattunk, beszélgettünk arról, milyen jóban voltunk régen (általános iskolás korunk óta jóban vagyunk, évekig legjobb barátok voltunk) és elkezdtünk csókolózni. Utána visszamentünk, a barátnője hazament, Ő maradt még, táncoltunk és nálam aludt végül... Lefeküdtünk, nekem ez volt az első és délelőtt megbeszéltük, hogy elfelejtjük. Rosszul esett, de nem mondtam semmit, gondoltam, ez lesz a legjobb.

Erre felhívott délután, hogy értem jön, mert beszélni szeretne velem. Elmentünk kocsikázni, elkezdte mondani, hogy milyen bűntudata van, meg hogy mi lesz, ha ez kiderül és hogy úristen, mit fog szólni a barátnője. Leállítottam, hogy tényleg azért hívott-e, hogy nekem öntse ki a lelkét, hogy mennyire megbánta az előző éjszakát/hajnalt/reggelt és mondta, hogy nem bánta meg, csak még sosem volt ilyen helyzetben, mindig tiszta lapokkal játszott. Miután ezt megbeszéltük, újra együtt voltunk.

Hazahozott, azt hittem, hogy nem is látom már, csak a gimiben, erre írt, hogy nincs-e kedvem most este lemenni filmezni hozzá...

Egyáltalán nem értem. Nem az a típus, aki lányokat vágna át, sőt...