Mit tehetnék a tulzott ragaszkodásom ellen? Miből fakad?

Első lépésnek jó, hogy ezt felismerted! Sokan nem képesek rá. Egy korábbi hasonló kérdésből másolom ki az odaírt válaszom, hátha elgondolkodsz rajta.

Ne vedd rossz néven, amit mondok, de nem egészséges ez a mértékű függéshelyzet, amibe belekergetted magad. Érthető, hogy vágysz a szeretetre, de nem lehet állandóan babusgatni egymást. Ez a szeretethiány már-már kórosra hajaz.

Jobban tennéd, ha egy kicsit magadat építgetnéd, erősítenéd. Nagy teher ám a másiknak, ha a párjának kizárólag ő teszi ki a világot, akármennyire is szeret. Nem muszáj állandóan dumálni (főleg chaten, inkább csak akkor használjátok ezt, amikor fontos), állandóan egymáson lógni. Igenis szükség van egy kis szabad térre egy kapcsolatban, másképp úgy érzi az ember, hogy menten megfullad. Ettől még nem szeret kevésbé.

Inkább koncentrálj egy kicsit magadra, legyél többet a barátaiddal, ne szigeteld el magad mindenkitől, csak mert kapcsolatban vagy, nem egészséges. Szervezz programokat, foglald le magad, ne mindig a barátodon agyalj, kattogj. Te is sokkal kiegyensúlyozottabb leszel, ezt pedig ő is nagyon értékelni fogja.

Még az előző hozzászólásomhoz:

[link]

Olvass kicsit utána a témának. A leírás alapján nekem a Szorongó-aggodalmaskodó kötődéstípus ugrik be rólad.

Mindenfajta rosszindulat nélkül javasolnám egy pszichológus felkeresését.. Az önképedben, önértékelésedben, önbizalmadban lehetnek olyan súlyos problémák, amik ehhez vezetnek, nem biztos, hogy meg tudod oldani egyedül.

Bizalom nélkül semmi értelme nincs benne lenni egy kapcsolatban, mindkét fél részének csak szenvedést okoz az egész. Neked sem éri meg a folyamatos rettegés, és borzasztóan nem fair a barátoddal szemben. Tudod ha valaki hűtlen típus, akkor féltékenykedéssel nem fogod visszatartani a megcsalástól, csak kicsit előrébb hozod vele. Ha pedig megbízható, egyenes jellem, akkor ha valaki bepróbálkozik nála, akkor sem lép.

Voltam olyan helyzetben, mint a barátod, állandó féltékenykedés, veszekedés, totál paranoid volt, ugyanis nem tudott túllépni a saját komplexusain, ezeket rajtam vezette le. Tudod iszonyatosan fájt, hogy nem tud bennem bízni, pedig sosem adtam rá okot, iszonyatosan igazságtalan volt, teljesen tönkretette a kapcsolatunkat.. szakítottam vele egy idő után, pedig rohadtul szerettem.. De így tényleg nem lehet élni.

Csaltak már meg, 2 kapcsolatomban is, szóval nem azért "osztom az észt", mert nem tudom, milyen olyan helyzetben lenni.. de aljas és undorító dolognak tartom a megbízhatatlan exem bűnét az új kapcsolatomra kivetíteni, a barátomtól megvonni a bizalmat, amit más játszott el.

Mindenkinek sok lenne.

http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__megcsa..

Viszont összeállt a sztori, egy újabb kérdés tőled. Írtam neked egy oldalas privát levelet a múltkor, ami válasz nélkül maradt. Plusz az itteni, és előző kérdéseidnél is elég egybehangzóak a válaszok, mégsem tanulsz belőle.

Miért kérsz tanácsot, ha utána eszedben sincs megfogadni? Várod, hogy valaki megerősítsen a paranoiádban? Pontosan látod, mennyire beteges, amit csinálsz, teljesen tönkreteszel kettőtök közt mindent.

Akkor észhez térsz majd, ha ezt, és a következő, majd azutáni kapcsolatod is pontosan ugyanazzal teszed tönkre? Vagy inkább nem várod meg, és teszel valamit MOST?

Az önuralom egy tanulható dolog, de igenis dolgoznia kell magán az embernek, magától nem megy.