Túl korai volt?

Nem is ismeritek szinte egymást. Exemmel két éve voltunk együtt, még mindig derültek ki róla számomra új dolgok, három év után pedig úgy elkényelmesedett, hogy elfogadtam a régi dolgait is, hogy teljesen elengedte magát, elkényelmesedve önmaga lett. Ketté is váltak útjaink, mert tűrhetetlen lett.

Nem azt mondom, hogy ez mindig így van, de még ha 6 éve ismernétek egymást, mert szomszédok voltatok, egy év akkor is kevés. Az hogy eljegyzitek egymást, az szép dolog, de gyerekvállalás rettenetesen korai.

Egy párkapcsolatért mindig tenni kell, az egy állandó "munka". Még a legtudatosabb kapcsolatokban is elő tudnak jönni konfliktus helyzetek, olyan nincs, hogy egy párkapcsolatban nincsenek problémák, vagy nincsenek nézeteltérések. Olyan viszont van, hogy a két embernek jó a konfliktus kezelése, és nem a haragot, nézeteltérést generálják, hanem a megoldást, közös nevezőt keresik, együtt.

Én kb. 2 - 2 és fél hónap után összeköltöztem a párommal, 8 hónappal a kezdetek után pedig megfogant a baba. És nem gondolom, hogy elsiettük volna a dolgokat.

Mert:

1. Minek várjunk évekig, ha valami jól működik, akkor az csak rajtunk áll, hogy később is jól fog-e működni. Nem kell itt tesztelgetni évekig, meg várni, hogy mikor lesz probléma, majd jól kilépni a kapcsolatból, mert hirtelen szembejött egy konfliktus, ami kényelmetlen nekem. Ha szeretek valakit, akkor nem várok arra, hogy mikor múlik el a szerelem, és mikor szeretek bele valaki másba.

2. Minek ugrabugráljak kapcsolatokba be, majd ki. Egyszer csak azt venném észre, hogy 40 éves vagyok, és se kutyám, se macskám.

Szerintem nem korai volt a dolog, hanem nem vagytok mindig közös nevezőn, vagy pedig valamin változtatni kéne. Üljetek le egy üveg bor mellé, és beszéljétek meg, kinek mi az igénye, kinek mi a baja, ki mit szeretne. Sok kapcsolat ott bukik el, hogy nincs normális kommunikáció benne, csak elvárás meg felesleges hiszti.