Milyennek kell lennie a szerelemnek?

Szerintem az első az eleje, a második a vége. De szerintem nem kötelességszerű. Én már az elején sem voltam zavarban a mostani barátom jelenlétében, de annyira szeretem, hogy amikor megbántottam, akkor elsírtam magam. És nem hiszem, hogy van ilyen erős férfi-nő barátság szerelem nélkül.

Szerintem is inkább a kettő keveréke. Az 1. szerintem a kapcsolat elején van, akkor én is nagyon izgultam, pedig ismertem már 2 éve és a legjobb barátja voltam, de annyira zavarban voltam, ha hozzámért, vagy vmi szépet mondott nekem. Kb. fél évig a kapcsolatunk elején is még tartott. Mostmár nem izgulok úgy, hogy találkozom vele, inkább simán csak örömmel tölt el. Sokszor gondolok rá napközben, hogy vajon mit csinálhat, felidézem az emlékeket, hogyan tudnám meglepni meg ilyesmik gyanánt. Megbántani nem igazán tudnám, de volt már, hogy sírtam elötte, mert vmi olyat mondott, ami nekem rosszul esett (lány vagyok, szinte mindenen sírok) és azután már azért sírtam, mert láttam az öszintén rémült és ijedt tekintetét