Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez nevezhető már szerelemnek vagy csak nagyfokú vágynak inkább?
Sziasztok!
Fiatal felnőtt vagyok, konkrétan ilyen helyzetben még nem voltam. (Családos ember iránti érzelmekről van szó.)
Szóval az lenne a kérdésem, hogy ez már vajon szerelem? Vagy csak vágyódom iránta?
- Rengeteget gondolok rá, viszonylag közel lakunk egymáshoz, úgyhogy állandóan kinézek az ablakomon abba az irányba, amerre tudom, hogy valahol ott lakik. És azon jár az agyam közben, hogy most vajon mit csinál.
- Meglátok a TV-ben vagy akárhol egy párt/esküvőt/akármi ilyesmit, rögtön ő jut eszembe és a felesége, és elönt a féltékenység (persze tudom, hogy jogtalanul, ami csak még jobban zavar).
- Mindig, amikor egyedül vagyok (néha akkor is, amikor társasággal), arra gondolok, hogy bárcsak velem lenne, bárcsak hozzábújhatnék, átölelne, megcsókolhatnám.
- Amikor valóban is a közelében vagyok, érzem, hogy oda akarnék menni és hozzábújni, vagy csak még közelebb férkőzni, hogy legalább egy picit egymáshoz érjünk.
- Ha meghallom a hangját, rögtön keresem, mindig őt lesem, alig bírom levenni róla a tekintetem.
- Ha facebookon meglátom valamilyen megosztását, képét, akármit, rögtön "megdobban a szívem". Sőt gyakran csak úgy nézegetem a profilját, figyelemmel követem, hogy mik történnek vele.
- Amikor bármilyen nő van a közelében és beszélgetnek mondjuk, esetleg bókol is neki (de abszolút semmi komolyat), akkor rögtön féltékeny és ideges leszek. A saját feleségére is féltékeny vagyok - nem is kicsit - annak ellenére, hogy tudom, abszolút nincs hozzá "jogom". És mindig azon jár az eszem, hogy vajon most épp mit csinál/-nak.
- Imádom a mosolyát, nevetését, vannak idegesítő dolgai, de néha még azokon is csak nevetni tudok/aranyosnak találom, nagyon megfogott az egész lénye, a belsője, mindene. Az meg csak plusz, hogy még jóképű is.
Mivel ilyet még nem éltem át, nem tudom eldönteni....Szerintetek ez szerelem, "beteges rajongás" vagy csak iszonyatosan nagyfokú vágyakozás érte mint idealizált férfiért (amiért nem lehet az enyém) ?
Előre is köszönöm a rendes, intelligens, ideillő válaszokat, véleményeket!
U.I.: Azt leszögezném, hogy - bár egyéb forrásból tudom, hogy a feleségével lévő viszonya "érdekes" lehet - SEMMI nem volt közte és köztem, és nem is fogok tenni semmit annak érdekében, hogy legyen! Itt most CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az én SAJÁT ÉRZELMEIMMEL kapcsolatban írtam a kérdést, és ezekről is érdekelnek a válaszok! Köszönöm!
És elnézést, hogy ilyen hosszú lett, köszönöm annak, aki elolvasta!
* vágyódom UTÁNA (bocsánat, elírtam)
#1: Persze, beszélgetni azért beszélgettük.
Sokan szerelemnek tartják... szerintem szerelmet az iránt lehet érezni, akivel kapcsolatban vagyok, jól ismerem, a hibáit is, tudom, hogy milyen helyzetben hogyan viselkedik, és van kettőnk között kötődés.
Ennek hiányában inkább csak vágy, rajongás, és igen, idealizálás is van benne, hiszen olyannak képzeled el, amilyennek szeretnéd... mert hát annyira nem ismered, hogy tisztában legyél a valós tulajdonságaival.
ha csak beszélgettetek párszor, de úgy igazán nem ismered, akkor szerintem csak tetszik amit tudsz róla, a kép amit ő mutat magáról, amit másoktól hallottál és a többit meg te gondolod hozzá
szóval szerintem ez csak egy erős vágyódás az idealizált képe felé, amit te gondolsz róla (az meg valószínűleg csak erősít rajta, hogy elérhetetlen)
Értem, köszi az eddigi véleményeket!
És akkor az, hogy nem is kifejezetten a szexualitás érdekelne, hanem tényleg csak hozzábújni mondjuk? Illetve ez a féltékenység? Mert egyszerűen megőrülök az érzéstől, de már nagyon régóta tart és nem tudok mit kezdeni vele....
Mi a célod a kérdéssel? Meg akarod oldani a helyzetet, vagy rá akarsz akasztani egy címkét, hogy akkor ez szerelem, ezt ebbe a fiókba tesszük, az csak vágyódás, azt abba a fiókba?
Persze sok minden lehet mögötte. Lehet, hogy apádat akarod pótolni, ha nem volt. Lehet, hogy lelkileg más történet van a háttérben. De valami van és vagy sodródsz, aztán lesz a mi lesz (nem lesz jó vége), vagy nekiállsz tisztázni ezt magadban és járod az önmagad megismerésének rögös útját. Szerintem menj el egy pszichológushoz/terapeutához is, mert nem normális, hogy egy másik nő férjére vágysz.
Az érzelmek valósak, ez egyoldalú szerelem.
Ilyenkor a világ kissé beszűkül arra a személyre fókuszálva, aki iránt érezzük ezt. Ezáltal kiszűrve minden más input, ami esetleg ez ellen hatni tudna.
Erre a megoldás tehát egy, önmagad által tágított látókör.
Értem ezalatt, hogy próbálj hasonló karakterekkel beszélgetni, kialakítani valamiféle kommunikációt. Szélesítsd a lehetőségeket, és engedj be más embereket is a szférádba. Csendesülni fog ez az egész, és egyben megnő az esélyed egy viszonzott szerelemre is.
Paco Rabanne: Nagyon köszönöm a válaszod!
Ismerkedni próbáltam azóta másokkal, hogy hátha sikerül túltennem magam rajta, csak ezáltal mindig pont, hogy még erősebben kezdtem el érezni mindezeket a fent említett személy iránt. Tehát az volt bennem minden ismerkedésnél, hogy "de ez a srác mégse annyira jó, mint Ő". Persze ettől függetlenül továbbra is ezen leszek, és próbálkozom. Köszi még egyszer! (:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!