Miért vonzódok inkább egy olyanhoz akihez nem kellene?

Ez nem a korod meg a neveltetésed miatt van.

Bemásolok ide egy cikket neked. Ebböl talán megérted a müködésedet.

" A vágyakozás ördögi csapdája Sokan összekeverik a szerelem és a vágyakozás fogalmát. A szerelem érzelmeket táplál, a vágyakozás azonban csupán éhessé tesz. Egészséges módon szeretni valakit, feltöltődést jelent, mert az, hogy szerelmet adunk valakinek, önmagában is jó érzés. Tetszünk magunknak, amikor adunk és önzetlenek vagyunk. Természetesen ennek igazi jutalma az, ha partnerünk mindezt értékeli, de legboldogabb akkor vagyunk, ha viszonozza is. A vágyakozás valami más. Olyan, mint amikor valamit szeretnénk, ami nincs is. Ez csak az igény kifejezése, hogy legalább észrevegyenek, vagy viszont szeressenek bennünket. Feszültséggel jár, amelyet az elérhetetlen, a megfoghatatlan utáni vágyat gerjeszti. A szerelmet és a vágyakozást összekeverik és helytelenül egy fogalomként kezelik általában. A vágyakozás és a viszonzatlan szerelem rendkívül erős érzelmek. Ilyen érzelmek, vágyakozások különösen a fiatalkorban jellemzőek. Főleg azoknál a lányoknál jelentkezik, akiknek apjuk nem mutatta ki eléggé szeretetét. Bennük fejlődik ki az apa utáni erős vágyakozás érzése. Sokkal közlékenyebbek, többet foglalkoznak élményeikkel, érzelmeikkel és gyakran azt hiszik, hogy vágyaik és a szerelem ugyanaz. Lényegében az “akarni” és “szeretni” fogalmakat keverik össze, ami a felnőtt korban nyilvánvalóan sok problémát okozhat kapcsolataikban. Ezek a nők nehezen ismerik fel a szerelmet, amikor érzelmeik viszonzásra találnak. Bennük a szerelem utáni vágyakozáshoz kapcsolódik, nem a szerelem létéhez. Gyakori, hogy a férfiak által kinyilvánított érzelmek inkább csalódást okoznak, mint örömöt, mert csökkentik az ilyen nőkben a vágyakozás érzését, a feszültséget, ami náluk a szerelemmel egyenlő. Sajnos a legtöbb nő nincsen tudatában azzal, hogy valódi csapda számukra, ha csupán vágyakoznak és nem élnek szerelemmel. Ha időben fel nem ismerik ezt a csapdát, és nem változtatnak rajta, olyan játszmát folytathatnak, amiben nincs nyertes. Az ilyen nők általában két megoldás között választanak: vannak, akik gyakran váltogatják partnereiket, rendszerint akkor, amikor már biztosak a férfi szerelmében és mindig találnak okot, mentséget arra, miért is szakítják meg kapcsolatukat. A másik típus állandó lelki konfliktushelyzetben él, mert olyan férfiak után kutat, akik nem érdemesek a szerelmére, akik nem tudják viszonozni az érzelmeit. Ezekben a nőkben szinte kétségbeejtő módon marad meg a vágyakozás. A rendes férfiak nem megfoghatatlan, nem kiismerhetetlenek és nem titokzatosak, hanem valóságosak és lehet rájuk számítani, megtartják a szavukat. Mégsem kellenek, mert nincs bennük elég stimulálóe erő, hogy táplálják a nőben a vágyakozást. Sajnos sok férfi és nő esik áldozatul a vágyakozás állapotának és így nem képesek rá, hogy átéljék az igazi szerelmet."