A férfi vagy a nő a romantikusabb?

A csöpögős romantikát én sem kedvelem, igazából már az ismerkedési fázis elején ki szoktam szűrni, randiig el se jutunk.

A mostani kapcsolatomban a párom egy fokkal talán romantikusabb nálam, de csak minimálisan, és nem is minden téren. Alapvetően mindketten elég racionálisak vagyunk, de azért teret engedünk az érzelmeknek is bőven. A lényeg, hogy összeillünk, kiegészítjük egymást, így nem megyünk egymás idegeire az eltérő igényeinkkel, mentalitásunkkal. :)

Ez jó téma. Én nő vagyok, de szerintem nem túl romantikus alkat. Nem igazán szeretem, ha egy pasi úgymond udvarol, bókol, mert eléggé zavarba hoz, és elveszi a kedvem az ismerkedéstől. Jobb szeretem, hogyha valaki föl akar szedni, akkor a legegyszerűbb utat választja, s ha kettesben vagyunk megölel, s ha hagyom, megcsókol. Mivel randizni sem szeretek, csak akkor már, ha együtt vagyok valakivel. Amúgy kellemetlen nekem kicsit. A bók is csak attól esik jól, akivel már együtt vagyok, amúgy nekem tolakodás. Ha mindenképp dicsérni akar, akkor dicsérjen inkább azért, amit csinálok mondjuk. Amúgy én sem igen dicsérgetem a pasim, de azért valamennyi pozitív visszacsatolást mindig adok. ;)

Ajándék az nem rossz dolog, de legyen inkább gesztusértékű. De ilyet én is mindig teszek a pasi felé, pl. veszek neki kaját, csokit, meg amit tudom, hogy szeret.

Egy pasi ne legyen nyálas egyáltalán. Ha vesz nekem egy pici csokit, az sokkal jobban esik, mintha mindig azt mondja, milyen tökéletes vagyok. De ha már így látja, a legjobban mégiscsak az ölelés meg a puszi esik jól, akár spontán helyzetekben. :)

Na azért viszont egy romantikus vacsit egy tengerpart melletti étteremben ki nem hagynék! Az jól esne, meg egyáltalán bármilyen kajameghívás elég jól tud esni.

Szerintem nem lehet ezt így nemekre bontani. A sztereotípia szerint a nők, de a valóságban nem feltétlenül ez a jellemző.

A párommal mindkettőnknek van igénye a romantikára, de egyikünk sem az a csöpögős, extrém romantikus típus.