Hogyan jöttél össze a pároddal? Leírod röviden, néhány mondatban?

A munkám miatt találkoztunk rendszeresen, hosszú hónapokon keresztül (amúgy nem egy helyen dolgoztunk), egy idő után egyre többet beszélgettük nem szakmai dolgokról, már utána, a szabadidőnkben, és egy idő után azzal szembesültem, hogy nagyon megfogott a személyisége, kezdek belezúgni, és egyre jobban várom azt a heti két alkalmat, amikor láthatom, mert annyira hiányzik.

Utána még elég sokáig nem volt egyértelmű számomra, hogy részéről ez pusztán szimpátia, mert figyelmes volt velem, meg nagyon szórakoztató társaság a jópofa humora miatt, de emlékeim szerint nem igazán kérdezősködött a magánéletemről, a sajátjáról sem beszélt, és talán még arról sem puhatolózott soha, hogy független vagyok-e, vagy ilyesmi, flörtölésnek pedig nem volt nevezhető, amit csinált.

(Nekem meg 18-20 éves koromtól a közeli jó barátaim között is kb. annyi pasi van, mint ahány nő, valamiért még könnyebben is szót értek velük időnként, mint a nőkkel, szóval ha egy férfi barátságosabb velem, meg szívesen beszélget velem és tanúsít némi érdeklődést irántam, abból még nem azt veszem le, hogy feltétlenül nőként közeledik felém, hacsak nincsenek egyértelmű jelek, legalább finom célozgatások, flörtölés.)

A történetre visszatérve, aztán egyszer csak elhívott vacsorázni, utána meg áttáncoltuk azt a szombat éjszakát egy szórakozóhelyen, és akkor egyértelműen tisztázódott szavak nélkül is, hogy neki is sokkal többet jelentek annál, mint egy nő, akivel jókat tud beszélgetni. :-))

Igaz nem a jelenlegi párom, de sokáig együtt voltunk:

Egy szilveszteri buliban, mindketten egyedül voltunk, akkor láttuk egymást életünkben elöször, de jó volt az összhang sokat táncoltunk, meg csók is volt, kis diszkét simivel.

Aztán egyszer csak azt mondta nekem, hogy: "Szerintem most már mehetünk." majd konkrétan hazavitt magához és ott voltam vele kb egy napig. Aztán kb 2 évig jártunk.

Még mindig a legjobb fej csaj akit ismerek...

több mint 3 éve egy szórakozóhelyen, klubban ismertük meg egymást a koktélbárnál, a 2. italra megkérdeztem h meghívhatom e, majd utána már elkezdtünk beszélgetni megismertük a másikat, és végül együtt lettünk :)

sokan azt hiszik h szórakozóhelyeken mindenki csak dugni akar meg mindenki csak egy rib**anc, vannak akik lazítani "szórakozni" járnak oda kikapcsolódni, normális emberek.

Mi egy koncerten ismerkedtünk meg. Akkor elmondta, hogy mennyire tetszem neki és elég jót beszélgettünk. Ekkor nekem még vőlegényem volt (nélküle voltam a koncerten). Bő fél évvel később a vőlegényemmel kezdett megromlani a kapcsolatunk, majd pár hónap múlva előkerült a koncertes fiú újra és elkezdtünk beszélgetni. Két hetet beszélgettünk át, majd elmentünk újra egy koncertre (ugyanaz a zenekar), ekkor már nem véletlenül futottunk ott össze. Aznap este elcsattant egy csók, másnap reggel szakítottam a vőlegényemmel. A koncertes fiúval a következő ugyanilyen koncerten (másfél hónap múlva) már egy párként mentünk el.

A legjobb döntés volt, amit hozhattam. Most volt egy éve, hogy együtt vagyunk és bátran kijelentem, hogy a legcsodásabb férfi a földön! :)

Itt azért adná magát, ha a lánykérés is a zenekar koncertjén történne :D na de ez még odébb van :D

Egy suliba jártunk, mikor én még 9.-es voltam, ő 10.-es, akkor láttam először. Akkoriban még egyáltalán nem tetszett, nagyon más volt az ízlésem fiúk terén. Annak az év végén ő kiutazott egy évre cserediákként. 2019 nyarán érkezett haza. Aztáltal, hogy ő kiutazott, ezzel egy tanévet elvesztett, tehát az én évfolyamomba került, évfolyamtársak lettünk. Még 10. év végén, mikor a fakultációkat kellett választani, egy kisebb aggyozás után sikerült csak amellett a fakt mellett dönteni, amit végül választottam. Ennek azért van jelentősége, mert így kerültünk mi egy tanórára, egyébként nem lenne közös óránk. Elérkezett az idei tanév, már az első tanítási órán észrevettem. Nekem ritka nevem van, senkit más nem ismerek ezzel a névvel és hasonlóan neki is ritka, különleges keresztneve van, amit én pl. nagyon tudok értékelni. Még ekkor sem tetszett különösképp, bár az biztos megnyerő volt számomra, hogy sokkal jobban nézett ki, mint az összes fiú az évfolyamban. Heti egyszer volt közös óránk, azt vettem észre magamon, hogy a hét összes többi napján nem érdekelt, hogy nézek ki, de aznap minden áron jól kell kinéznem. Eleinte magamnak is féltem bevallani, de napról napra, szép lassan kezdtem egyre jobban vonzódni hozzá. Nem egy gyors dolog volt ez, egy hosszú folyamat, mire az egész végbement bennem. Onnan indultam, hogy órán néha-néha felépillantottam és oda jutottam el, hogy Facebook-on, Instagram-on már hetente csekkoltam a profilját. Konkrétan 1000%-ban biztos voltam benne, hogy cseppet sem érdeklem, de valamiért mégsem adtam fel. Elérkeztek az ünnepek, úgy voltam vele, itt az ideje lépnem, ha már ő nem tette. Félve jelöltem be Facebook-on. Másnap reggel vissza is jelölt. Különösebb indulatokat nem váltott ki belőlem az egész. Egyébként nem nagyon szoktam suli utáni délután aludni, de akkor mégis megtettem. Mire felkeltem, egy üzenet várt tőle. Szerintem csak azért kezdtem el örömömben kiabálni, mert nem tudtam hova tenni a dolgot. Ezután nagyon sokszor beszéltünk, chateltünk, egy idő után már suliban is elkezdtünk beszélgetni. Még mindig emlékszem az estére, mikor írt, hogy nincs-e kedvem elmenni velem másnap x helyre? Nem voltam nagyon feldobva az ötlettől, mert nem tetszett a hely. Később a szórakozóhelyet modosítottuk egy kávézóra. Első randi lévén nagyon izgultam, de mikor megláttam, hogy ő mennyire izgul, elöntött egy kellemes megnyugvás érzet. Az első randit követte a második, a harmadik, az ötödik és minden olyan gyorsan történt, hogy utána már csak arra eszméltem, hogy a karjaiban vagyok. Megvannak a mi kis problémáink is, hát melyik párkapcsolatban ne lennének problémák? Olyannyira kellemes a közelsége, hogy már abszolút el sem tudnám képzelni magam nélküle.

Úgyhogy igen, ennyi a mi kis történetünk, valóban hiszek abban, hogy nem léteznek véletlenek. Mi is csak egy véletlennek köszönhetően került egymás közvetlen környezetébe, ha az nem lett volna, szerintem a mai napig nem is ismernenénk egymást.