Eltiltottak a szerelmemtől, ti mit csinálnátok a helyemben?

Én és a barátom, 1 éve együtt vagyunk, 17 évesek vagyunk, nagyon erős a szerelmünk, már többször is bebizonyítottuk egymásnak hogy imádjuk egymást. A barátom félcigány. Én magyar lány vagyok. Pont 16 évesek lettünk, mikor hazavittem bemutatni. Anyu előszőr nagyon jól elbeszelgetett vele, legközelebb ugy vittem haza mikor otthon volt a nevelőapam. Nem tudom szerintem nagyon zavarba volt a baratom és belátom, és ő is megbánta, hogy kicsit szemtelenül viselkedett. Még várni kellett volna, hogy bemutassam, jobban nekem is megismerni. Aztán anyuék ezután elkezdték megutálni,főleg akkor mikor lekéstük az utolsó vonatot,teljesen véletlenül, de ebből anyuék azt szűrték le hogy nálam akar aludni. Persze nem engedték be,mert hogy ő biztos nem fog nálunk aludni. Tőlünk 30km-re lakik, senki nem tudott érte jönni 11 kor. Az utcan voltunk!! A nevelőapam mikor ment hajnalba dolgozni, elkapott minket hogy hogy gondoljuk ezt! MIkor semmi rosszat nem akartunk. Utana meg soha nem jöhetett fel, csak felhoztam neha telen mikor senki nem volt itthon nalunk. Lebuktunk, gondolhatjatok,újabb balhé, megint nevelőapam. Utana 11 hónapig elfogadtak hogy vele jarok, mindennap en mentem hozzajuk, a csaladja imad engem. Mi jól elünk, jó anyagi helyzetben, ők viszont nem annyira. (Az anyja cigány, de akarámi van előbb számíthattam rá mint anyukámra, az anyja főz, mos, takarít, egyaltalan semmi kosz nincs naluk!!) A barátom testverei, szó szerint palotaba élnek, igazgatók cégeknel. Ezután belekeveredtünk egy rendőrségi ügybe, mind a ketten rossz helyen voltunk rosszkor. Anya teljesen rosszul volt,hogy megmondtam nem kell vele összejönni, gondoltam ez lesz stb.. A rendörök megverték a baratomat, mikor semmit nem is csinalt, a nyomozo megalaza anyam előtt a baratomat és az egesz csaladjat. Most anyu teljesen eltiltott. Nem talalkozhatok vele. Mert hogy mindenki lenéz minket stb, en gimnáziumba járok, a baratom az en évfolyamtársaimmal lóg, akik magyarok. Anya azt hiszi hogy en ilyen cigány bandákba vagyok bent, akarmit mondok neki nem hiszi el hogy nem igy van. A baratommal vegig kitartunk, de igy nagyon nehez.. Szobafogsagba vagyok, vagyis vele nem talalkozhatok. De parszor lejött titokba, enis latni akarom.. 9 napja szobafogsagba vagyok, mindennap sirok, mert en ezt nem birom idegileg. Egész nap azt kapom mennyire nem illünk össze, meg hogy lenéznek, meg nem lesz egy baratom se. Pedig most egy csomo embert megismertem akik normalisak, tanulnak, és ő rajta keresztül. Szeretik a baratomat, akarhol meglatjak mindenki odamegy köszön, megöleli stb.

Most ne fogadjak szót anyueknak és menjek be hozzá és tartsak ki mellette továbbra is, vagy fogadjak szót és hagyjam el azt az embert aki mindent megtesz ertem , mindennel jobban szeret, és en is őt. Ne haragudjatok hogy túl hosszú lett