Hogy mondjam el neki, hogy nem?

Van egy lány az egyetemről, csoporttársam volt (én otthagyom az egyetemet), akivel nagyon jól elvoltunk. Egyre jobban megkedvelt, én is őt (mint embert), de én nem akarok semmit. Néha megdicsérem, ha valami jó cucca van, de másokat is. Reméltem, nem érti félre...Meghívott egy fellépésre, mert az énekkar az élete és szinte senki nem ment el vele, így én elfogadtam a meghívást, de csak mert megsajnáltam, és hogy ne legyek bunkó.

Nem hívtam el soha sehova, és nem tettem neki szerelmes megjegyzéseket. Mégis sokszor rámírt facebookon...A vizsgaidőszak végén pedig találkoztunk a könyvtárban, odamentem hozzá, mosolyogtam (mert ő már nem is szólt hozzám, féltem, hogy megsértődött); majd a könyvtárból kiérve a kezembe nyomott egy kis ajándékot, hogy majd nézzem meg otthon...Egy hímzett zsebkendő volt a monogramommal! Biztos sokáig készíthette...

Hogy mondjam el neki, hogy nem? Bírom meg minden, de nem vagyok belé szerelmes :/ Igazán gyönyörű lány, nem azzal van a baj, csak nem tudnám magam mellett elképzelni, én mást keresek. Mit mondjak neki? Nem akarok bunkó módon csak úgy lelépni, mint ahogy a legtöbb ember. Az olyan legalja dolog, nem az én stílusom, ráadásul ismertük is egymást. Egyébként csodálom a bátorságáért...

24/F