Fiúk, férfiak! Miért nem meritek kimondani a nemet egy nőnek, ha látjátok, hogy tetszetek neki?

Nagyon szerelmes voltam egy srácba...Úgy tűnt rajta, még külső szemlélőkkel is, hogy tényleg kellek neki. Figyelt engem, nagyon kedves volt velem, megjegyezte a szavaimat, folyton dicsért, zongorázott nekem...én pedig beleéltem magam. Bár konkrétan sose mondta ki, hogy tetszem neki, mégis úgy tűnt. Én néha elhívtam sétálni, ő eljött, sokat beszélgettünk csak úgy, fél-egy órákat; sok mindent elmondott magáról. Néha hazakísért...A fellépésünkre is elhívtam, amire eljött, szinte csak engem nézett, nagyon cuki volt :), után meg puszit adott, megölelt :D Nagyon boldog voltam :) És reménykedtem.

Sajnos viszont már év vége volt, vizsgaidőszak :/ Ő pedig megbukott, megint...Sokan szerencsétlennek tartották, nem volt valami népszerű srác. Megviselte a többszörös kudarc, otthagyta a gyülit is. Én nem tudtam, hogy látom-e még valaha, ezért írtam neki, és elmondtam finoman, hogy nagyon kedvelem, és gondolkodjon rajta. Azt mondta, jó...De nem válaszolt. Felköszöntött egyszer, és kérdeztem, mi van vele, de látta, nem ír. Nagyon szomorú voltam.

Teljesen megtört. Hónapokon keresztül reménykedtem, és mindenki mást visszautasítottam, csak miatta. Persze, az én hibám is, mert beleéltem magam, de tényleg úgy tűnt, hogy szeret! :'( Ráadásul érzékeny is volt, teljesen lelkitársamra találtam benne.

Miért nem lehet elmondani, hogy nem? Miért kell ilyen gyáva módon megfutamodni? Azt hiszi, így kevésbé fog fájni? Pont, hogy nem! Mert a barátnőim bíztattak, nagyon sokáig bíztattak, még az után is, hogy nem írt...én pedig még tovább reménykedtem. Rosszul esik.

Mindennek már több, mint 2 éve. Azt hittem, már feldolgoztam. De nem. Inkább mindenkire haragszom, elutasítom az embereket és magamba zárkózom. Ha megmondta volna, ha került volna inkább, ha nem viselkedik így, talán már hamarabb túl lennék ezen. Lehet, sokak szeméében ez a viselkedés szánalmas, de én valóban ilyen érzékeny vagyok és mélyen érintenek a dolgok. Most hazudhatnék, de ez az igazság...

22/L