Van valami a párotokban, amit eleinte nem díjaztatok, de később elfogadtátok, vagy akár meg is szerettétek?

Mielőtt összejöttem vele, láttam benne olyan tulajdonságokat, amikről úgy gondoltam, hogy én azt nem tudnám elfogadni. Aztán megismertem jobban, és rájöttem, hogy csak a saját félelmeimet vetítettem ki rá, ezért felnagyítottam bizonyos vonásait.

Úgyhogy amikor összejöttünk, már nem találtam benne semmi problémás tulajdonságot. Apróságok vannak, amik nagyon enyhén zavarnak, de annyi pozitívum van mellette, hogy bőven kárpótol, úgyhogy elfogadtam olyannak, amilyen. :)

Az iróniáját, a szarkazmusát, hogy másokkal olykor nagyon g0nyó módon beszélt, viselkedett, amit sokáig nem tudtam hova tenni.

Aztán miután összejöttünk láttam, hogy miért teszi ezt. Részéről ez egy védekezési mechanizmus volt és onnantól kezdve érvényesítette rám is.. Tehát ha valaki mondott valamit olyan hangsúlyban vagy stílusban ami neki nem tetszett, egyből ott volt és elrendezte az illetőt, hogy az kb megszólalni sem tudott utána, egyes esetekben elnézést is kért.. Nekem ez nagyon jólesett, mert én meg nem vagyok/voltam az a visszaszólós típus. Igazából sosem tudtam megvédeni magamat egy konfliktusban.

Így ezt kifejezetten meg is szerettem benne. Ma már tudom, hogy csak azokkal beszél így, akik okot adtak/adnak rá neki, akik azt gondolják, hogy megtehetik, mert magasabb beosztásban vannak vagy akármi más felhatalmazza őket, hogy úgy beszéljenek vele, mintha a fenekükből rángatták volna ki.

10 évvel idősebb és a tenyerén hordoz, valósággal rajong vagy nem is tudom és mindent elnéz.

Eleinte zavart, próbáltam direkt bosszantani, de soha semmiért nem volt mérges, nem szidott le, nem sértődött meg. Egy éve vagyunk együtt, azóta megtanultam megbecsülni ezt az oldalát és nagyon szeretem. :)