Van remény vagy nincs?

Sziasztok. Egy nagyon bonyolult fiúba vagyok belezúgva. :( Ő elég érzelemmentesnek tartja magát, bár nem az (pl filmeken is néha elsírja magát, ha olyan... vagy ha valamelyik barátját baj éri). Tudja, hogy kb mit érzek iránta, de ilyen semmilyen választ adott (távolságra hivatkozott főleg, de amúgy még messzebb, külföldre akar menni). Viszont tudom, hogy nagyon szeret engem, csak nem úgy, ahogy én szeretném. Azt is mondta, hogy nála ez baromi lassan alakul ki, és mire megszeret valakit is lehet, hogy már késő, mert pl összejön mással. Nagyon jól kijövünk, mesél rólam a családjának is, sőt, találkoztam is velük, és ők is szeretnek. Órákig el tudunk beszélgetni, annyira egy hullámhosszon vagyunk. És fontos is vagyok neki, tudom. Legutóbb, amikor találkoztunk, egyáltalán nem volt távolságtartó, megölelt és megpuszilt, de feszült is volt egyben (én nem nyomultam meg semmi!). De nem tesz semmi lépést. Kérte, hogy egy eseményre menjek el vele, mert csak akkor jön, ha én is megyek. Értékes a kapcsolatunk, mert nagyon bízunk egymásban, olyan dolgokat tudunk a másikról, amit senki más. Ez az egy dolog, amit nem tudok vele megbeszélni, mert elüldözném. Barátnőm szerint, ha egy fiú szeretne valamit, mindenképp lép, egy másik szerint pedig nem barátkozik lányokkal, az már többet jelent, ha ennyire bizalmi a kapcsolat. Nem tudom, érdemes-e várni rá, vagy esélytelen. Másfél éve tart ez a dolog. És a legfőbb problémám persze a bizonytalanság, hogy talán többet is érezhet, vagy tényleg csak barátként vagyok neki ennyire fontos? Hiszen még a kedvenc ételemet és hasonló dolgokat is számon tart...