Bennetek fogalmazódott meg már hasonló? Végül is ki számít elég jónak?

Nyilvánvalóan az eddigi rossz tapasztaltaim a csalódások beszélnek belőlem, most megismerkedtem egy olyan lánnyal aki az igazi is lehetne, szeretem, DE!

És ha ott van az a De akkor nem is igazán szeretem mondhatnátok... Bár ez szerintem csak a rossz tapasztalataim miatt beszél belőlem. Szóval úgy érzem szebbet is találhatnék... Talán az beszél belőlem, hogy az exeim csak úgy eldobtak és én miért ne tehetném akár meg... Most nincs senki a láthatáron de mondjuk ha majd akadna valami csinosabb vonzóbb nő...

Mindenben jobbat akarunk, szebb kocsi, nagyobb ház, jobb életkörülmények, több pénz, nyaralások stb...

Párkapcsolat terén is nekem ez a tapasztalatom, mindig a tökéletesebbet keresik nem?

A külső vajon ennyire felülírja a belső értékeket? Én miért maradjak ha korábban engem is megpróbáltak jobbra váltani? Pedig nem voltak nézeteltérések, nem ilyen miatt ért véget... Én szeretem komolyan, de szerintem tudnék mást is szeretni, millió csinos lány van, évente bele tudnék szeretni egy másik szép lányba...

Én úgy álltam az első kapcsolatomhoz, ásó, kapa nagyharang, egy igazi hősszerelmes voltam, de mára a nők ezt megölték bennem...

Most itt vagyok 26 évesen, és nem tudom, hogy kivel akarom leélni az életemet.